FILMAJÁNLÓ

28 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2019w4

Közzétette biroph, 2019-01-28 08:23

A héten tovább olvastam Crichton Jurassic Parkjának folytatását, a The Lost World-t. Tényleg kár érte, hogy nem ebbe az irányba vitték el a dinók történetét... sok több biológiával, evolúcióval és egyéb tudományos megközelítéssel. Én még most sem tartanám lehetetlennek a reboot-ot egy sorozat formájában, bár Spielberg 2015-ben már elkaszált egy ígéretes animációs sorozatot, ami történetileg a Jurassic Park folytatása lett volna... Egy szó, mint száz, inkább olvassátok. Érdekesebb, izgalmasabb és időnként még humoros is...

"A lövedékek mindegyike hétcentiméter hosszú tűben végződött. – Ezek például a Conus purpurascens-nek, a dél-tengeri tölcsérkagylónak a mérgét tartalmazzák. A leghatásosabb idegméreg a világon. A másodperc kétezred része alatt hat. Gyorsabb, mint az idegi ingerületátvitel sebessége. Az állat már el is dől, mielőtt egyáltalán megérezné, hogy meglőtték. – Halálos? – Thorne bólintott. – Ezzel aztán nincs semmiféle utólagos bonyodalom. Úgyhogy lehetőleg ne lődd lábon magad, mert halott vagy, mielőtt tudatosulna benned, hogy meghúztad a ravaszt. Malcolm bólintott. – Van ellenméreg?"...

A gagyi romkomra sajnos nincs ellenméreg, ilyet is kell nézni néha, ha az ember lányának ehhez van kedve... de azért két értékelhetőbb darabba is sikerült belefutni a múlt héten...

What a Girl Wants / Miről álmodik a lány? (2003) - Comedy, Drama, Family, Romance - Dir.: Dennie Gordon - IMDb: 5,9/10; My rating: 5/10
Daphne Reynolds (Amanda Bynes) arról álmodik, hogy egy napon megismerheti sosem látott édesapját, akivel édesanyja tizenhét évvel ezelőtt forgószélszerű szerelembe esett, ám a férfi szigorú arisztokrata családja miatt el kellett válniuk. Mivel Daphne nem hajlandó lemondani arról a régi álmáról, hogy kapcsolat alakuljon ki közte és régóta hiányolt apja között, 17. születésnapján hirtelen Londonba repül. Itt szembesül azzal, hogy édesapja nem más, mint Anglia egyik legismertebb politikusa, Lord Henry Dashwood (Colin Firth). ► A történet nem bővelkedik túl sok eredetiségben, a jeleneteket régi ismerősként köszönthetjük valamelyik gyermekkori kedves-mesénkből. Leszámítva néhány szórakoztató pillanatot - melyek közt megemlíthető Colin Firth rocker-tánca -, a csinos és főleg nagyon lelkes főszereplőnőt, és a sok hangulatos zenét - mely sajnos a félkész forgatókönyv hiányosságait hivatott leplezni -, ez a film klisészerű, egyszerű darab... 

Jian yu / Reign of Assasins / Gyilkosok birodalma (2010) - Action, Adventure - Dir.: Chao-Bin Su, John Woo - IMDb: 6,9/10; My rating: 7/10
A Ming dinasztia idején a bérgyilkos Drizzle részt vesz egy véres hajszában egy indiai szerzetes mágikus erőkkel felruházott maradványai utáni. Egy Bölcsesség nevű szerzetesnek köszönhetően azonban letér az erőszak útjáról, és új arccal, új névvel új életet kezd. Amikor évekkel később kénytelen magát és férjét megvédelmezni néhány banditától, elárulja magát, és egykori társai és ellenségei a nyomába erednek. ► A Gyilkosok birodalma a műfaji kliséket nem túl innovatív módon alkalmazó, de ezért fordulatos cselekményvezetéssel és mesés látványvilággal kompenzáló alkotás. S bár a romantikus szerelmi szál egy ideig eluralni látszik a filmet, de csak azért, hogy a szerető hitvessé vedlett Jégeső kisasszony annál gyilkosabb szenvedéllyel térhessen vissza a harcmezőre. Kung fu, shaolin szerzetesek, repülő harcosok, kardok és szandálok, gyönyörű mandulaszemű nők, akiktől mégis megfagy a férfiember ereiben a vér – akik kedvelték a Hőst, a Repülő tőrök klánját vagy a Tigris és sárkányt, azok valószínűleg ebben a filmben sem fognak csalódni.

Bad Times at the El Royale / Húzós éjszaka az El Royale-ban (2018) - Crime, Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Drew Goddard - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Hét titkokkal terhelt idegen találkozik a kaliforniai Tahoe-tó mellett az El Royale-ban, egy sötét múltú, lelakott hotelben. Egy végzetes éjszaka folyamán mindenkinek jut egy utolsó esély a megváltására… mielőtt végleg elszabadul a pokol. ► Drew Goddard eddig jobbára íróként volt ismert, az ő munkája a Cloverfield, a Mentőexpedíció vagy épp a Daredevil sorozat számos epizódja. Rendezőként a megosztó, ám zseniálisan beteg és kifacsart horror, a Ház az erdő mélyén fűződik a nevéhez. Új alkotása, a Húzós éjszaka az El Royale-ban hasonlóan őrült stílusgyakorlatnak tűnt a trailer alapján. A stílus a non-lineáris történetvezetés, a szegmensekre osztott cselekmény, a pergő dialógusok vagy épp a kendőzetlen erőszak lenne, amiről szinte mindenkinek Tarantinó jut eszébe, nem véletlenül. Goddard annyira szeretett volna egy ízig-vérig Tarantino filmet, hogy ezen hasalt el. Szó nincs róla, hogy ügyetlen lenne, a cselekményvezetés, a szikárság és a hangulat működik, de nincs meg az egységesség, és egy idő után olyan érzése van az embernek, hogy ez a sztori nem halad semerre. A végkifejlet pedig bántóan egyszerű. Egy ilyen felvezetéshez és fennköltnek beállított összképhez nagyobb durranás dukált volna zárás gyanánt. Ez azért is nagyon bántó, mert a karakterek, a színészi alakítások és a felvezetés remek, az egyes történetek érdekfeszítőek... Egy óriási kihagyott ziccer.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
21 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2019w3

Közzétette biroph, 2019-01-21 08:32

Egyelőre elegem van a romkomokból, újra visszakanyarodok a rendes kerékvágásba... ami műfajtól független, minőségi szórakozást ígérő darabok keresgélését jelenti. De előtte a múlt heti felhozatal: a felejtős hülyeségek mellett azért találtam egy emlékezetesebb német animációs filmet egy iráni rendezőtől és Bill Hader hollywoodi bennfentes komédiáját...

The To Do List (2013) - Comedy, Romance - Dir.: Maggie Carey - IMDb: 5,8/10; My rating: 5/10
1993-at írunk, Brandy Klark (Aubrey Plaza) egyetemre készül. A bökkenő csak az, hogy ő nem igazán az a sokat tapasztalt típusú diák, akinek esélye lehet bármiféle népszerűségre a campuson. A stréberlétet levetkőzve Brandy összeállít egy listát azokról a dolgokról, melyeket kihagyott a gimis időszak alatt, és amelyek kipipálásával már teljesen felkészülten várhatná az egyetem falai közti izgalmas életet... ► Az alapötlet, a szexuálisan éretté válás gyorstalpalója a 90-es évek hangulatában nem lett volna rossz... rögtön a közepébe is vág a történet, nincsenek különösebben felesleges körök, rögtön pipálgathatunk a listán. A karakterek is rendben, a lökött vígjáték-specialista színészek begyűjtve (Bill Hader, Christopher Mintz-Plasse, Andy Samberg)... viszont a tele van olyan húzásokkal, olyan felesleges gusztustalanságokkal, amiket elkerülve a Kamatylista egy alapvetően szerethető karakterekkel teletűzdelt, a szüzesség elvesztéséről szóló film is lehetett volna, kellemes hangulattal és a kilencvenes évek elejét idéző zenei felhozatallal. Kár érte.

Mein Blind Date mit dem Leben (2017) - Biography, Comedy, Drama - Dir.: Marc Rothemund - IMDb: 7,1/10; My rating: 6/10
Egy tinédzser fiú, Saliya halálra rémül, amikor orvosai közlik vele, hogy hamarosan elveszti szeme világát. Annak ellenére, hogy mindenki figyelmezteti arra, hogy nézzen szembe élete új korlátaival, ő szilárdan kitart álma mellett, hogy egy luxushotelben dolgozzon. Anélkül, hogy említést tenne vakságáról, egy ötcsillagos szállodában vállal munkát. Kőkemény elszántsággal és akaraterővel, valamint legjobb barátja, Max támogatásával, minden várakozást felülmúlóan teljesít anélkül, hogy színt kellene vallania. Amikor azonban szerelmes lesz Laurába, alapos gondossággal felépített élete letér a megszokott vágányról… ► Számomra egészen hihetetlen, de ez tényleg egy életrajzi ihletésű film. Úgy ültem végig, hogy közben folyamatosan azon morogtam, hogy ilyen tényleg nincs, nem igaz, hogy nem veszik észre a vakságát... vagy nem is annyira vak, mint amilyennek láttatni akarják. Na, mindegy, ez nem egy dokumentumfilm, szóval ne akadjak fel ezen... viszont a Vakrandim az élettel összességében egy kellemes kis motivációs film, jó, bár nem kimagasló színészi alakításokkal, kicsit sablonos és néhol bukdácsolós sztorival, és persze a kiszámítható véggel.  

Tehran Taboo (2017) - Animation, Drama - Dir.: Ali Soozandeh - IMDb: 7/10; My rating: 8/10
Napjaink Teheránjában járunk. Az élő szereplőket mintázó animációban négy fiatal ember sorsa rajzolódik ki egyre megdöbbentőbb részletességgel: mindannyian elkeseredetten keresik a szabadságot és boldogságot, miközben az elnyomó iszlamista társadalom tabuit feszegetik. ► A város fölé emelkedő kamera egy olyan világvárost idéz elénk, amely - miként az egyik szereplő megjegyzi - „fentről nyíltnak és szabadnak látszik”. A film e csalóka látképről lerántja a fátylat, s a rendező szemüvegén keresztül egy mély ellentmondásokkal teli világba kapunk betekintést. A filmben három generáció jelenik ugyan meg, de az egymásba fonódó sorsokból leginkább a teheráni ifjúság kilátástalan életalternatívái rajzolódnak ki. A film a fundamentalista vallási értékekre épülő, nyilvános akasztásokkal hivalkodó társadalom tabuitól fuldokló fiatal generáció segélykiáltása. Egy szexuálisan megnyomorított, abnormális mértékben kordában tartott társadalom tele van elfojtásokkal. És ahol nincs kultúrája a gőz kiengedésének, ott a legtaszítóbb formában fog előtörni a gőz. Fontos film ez, erős mondanivalóval...

Barry: Season 1 (2018) - Comedy, Crime, Drama - Dir.: - IMDb: 8,1/10; My rating: 7/10
Az HBO saját gyártású, nyolcrészes vígjátéksorozatának középpontjában az egykori tengerészgyalogos áll, aki jobb híján olcsó bérgyilkosként kamatoztatja a közép-nyugaton a seregnél szerzett tudását. Barry azonban magányos és elégedetlen az életével, ennél többre vágyik. A legújabb megbízása Los Angelesbe szólítja, hogy végezzen valakivel, ám legnagyobb meglepetésére magába szippantja a színházi világ. ► A vígjáték és az erőszak ötvözése mindig nagy kihívás egy filmrendező számára, ezt bizonyítja, hogy csak ritkán sikerül igazán színvonalas dolgot kihozni belőle. A Coen fivérek nagymesterei ennek a műfajnak, s aki élvezte annak idején a Fargo vitriolos fekete humorát, szinte bizonyos, hogy most a Barry is elnyeri a tetszését. Főhősünk kezdeti átváltozásának nyomon követésén túl még egy jövőbeli szerelmi szál kibontakozásának is tanúi lehetünk. A humor itt-ott abszurdba hajlik, vagy popkulturális utalásokra reflektál, a forgatókönyv remek ...és bár Bill Hader-é a főszerep, de semmiképp sem one-man-show ez, már csak azért sem, mert a mellékszereplőkről effektíve többet tudunk meg, mint róla, és a humorfaktor is sokkal inkább nekik köszönhető. Eredeti humorával és különleges atmoszférájával a Barry első évada megugrotta nálam azt lécet, jöhet a 2. évad.

The Great Outdoors (1988) - Comedy - Dir.: Howard Deutch - IMDb: 6,6/10; My rating: 4/10
Chet Ripley autóalkatrész-kereskedő elviszi családját nyaralni a tópartra. Ám még csak nem is sejtik, hogy az idilli pihenés helyett a nem kívánt rokonság szakad a nyakukba. Mint már sejthető a nyaralás leginkább a pokolhoz kezd hasonlítani. Ugyanis megérkezik Chet idegesítő sógora, Roman láncdohányos feleségével, Kate-tel és ikerlányaival, Carával és Marával. A két család találkozása felér egy vulkánkitöréssel, amely után kő kövön nem marad. ► Azt hittem, érdemes időt szakítani az efféle klasszikus családi vígjátékokra... A nagy kiruccanás-ról nem gondoltam, hogy a legjobb a kategóriájában, de mégis kíváncsi voltam Dan Aykroyd és John Candy hogyan is megy egymás idegeire. Sajnos a 80-as évek két ikonikus komikusától ez a film nagyon kevés volt. Nem mondom, hogy nem tartalmaz humort, vagy ne lenne meg benne az ezen időszak vígjátékaira jellemző hangulat, viszont rettentő unalmas. A film sajnos erős csalódás, javarészt blődségekkel teli idegesítő ripacskodás. 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
14 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2019w2

Közzétette biroph, 2019-01-14 08:39

Nem gondoltam volna, hogy Crichton Jurassic Parkja ennyi meglepetést fog okozni számomra, és, hogy ennyire aktuális lesz 25 évvel azután is, hogy legutoljára olvastam. Nyilván teljesen másként olvastam most és másként is hat, mint anno, de hogy mennyire nem változott a világ... Most sokkal jobban érdekeltek az InGen cég körüli ügyek, a géntechnológiával kapcsolatos részletek, Malcolm káosz elmélete a Mandelbrot-féle fraktálokat magyarázva, vagy elmélkedései a tudomány és az üzlet kapcsolatáról, az emberi fejlődésről és evolúcióról, csupa-csupa érdekes, igazából mellékzönge a dínópark kergetős-menekülős izgalmai közepette. Nagyon jó volt Spielberg feldolgozása, de sokkal nyersebb, vadabb és feszültebb a könyvben leírt kaland, több szereplővel, több dínóval. Aki még nem olvasta, mert attól tartott, hogy ugyaz lenne benne, mint a filmben... meg fog lepődni, még a vége is más! Én most kezdem a Lost World-öt... A filmek terén folytattam a romkom vonalat, mert belefutottam egy olyan tavalyi kritikába, ami nagyon ajánlott néhány friss alkotást. Aztán letudtam egy tavalyi adósságomat a Post-tal, és megnéztem az Oscar shortlist-re rákerült magyar rövidfilmre is... és közben még néhány epizód Barry-re is futott a múlt héten.

To All the Boys I've Loved Before (2018) - Drama, Romance - Dir.: Susan Johnson - IMDb: 7,3/10; My rating: 7/10
Lara Jean egy ázsiai-amerikai lány, aki minden egyes csalódása után ír egy szerelmes levelet, hogy lezárja magában a dolgot. Ám ezek a levelek végül eljutnak a címzettekhez, többek között a nővére, Margot pasijához, Joshhoz. Hogy mentse a helyzetet, Lara Jean álkapcsolatot kezd Peterrel, a suli menő srácával, akibe tényleg kezd beleszeretni. ► Jenny Han 2014-es regénye nem véletlenül lett bestseller: a történet, a keretek, a konfliktusok és az események életszerűek, a szereplők kellőképpen kidolgozott, reális, sokrétű karakterek. Márpedig ha a forgatókönyv, a figurák, a színészvezetés és az alakítások is rendben vannak, akkor minden előzetes várakozásomat dacára azt kell, hogy mondjam, egy meglepően kellemes tini romkomra sikeredett. A film a visszajelzések alapján a 2018-as év egyik legsikeresebb Netflix-produkciója, ami egyből be is biztosította, hogy a regény folytatásából is elkészüljön a filmadaptáció. 

The Kissing Booth (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Vince Marcello - IMDb: 6,2/10; My rating: 4/10
Egyetlen csók... mégis mindent fenekestől felforgat...Amikor az iskola Tavaszi Karneválján Elle csóksátrat nyit, úgy hozza a sors, hogy az ajka összeforr Noah-éval és ettől Elle élete fenekestől felfordul. Románcuk azonban korántsem mesébe illő, és Elle joggal tart attól, hogy előbb-utóbb összetörik a szívét... ► A The Kissing Booth tinikomédia, éspedig, a szerző Beth Reekles saját kiadásában publikált, komoly népszerűségre szert tett regényének adaptációja, a tinifilmes Vince Marcello forgatókönyvével és rendezésében. Egy csilli-villi gimis tündérmese annyi fantázia-beteljesítésével, amennyi nem is létezik. A Netflix másik (egyik: To All the Boys I've Loved Before (2018)) legsikeresebb darabja, nyilván zabálja a tiniközönség. Egy tinilány győzedelmes, romantikus felnövés-története természetszerűleg izgatja a közönséget, és a The Kissing Booth pont ilyen. Pedig hát van vele baj, nem kevés. Szexualizál és tárgyiasít egy rakás kiskorút, élen a főszereplővel. Nem voltam kibékülve a főszereplők "kémiájával", a 3 fejjel magasabb sráccal, a hozzá nem illő leányzóval annak ellenére, hogy állítólag a való életben is egy párról van szó... Összességében egy teljesen kiszámítható, sablonos darab.

Animal House (1978) - Comedy - Dir.: John Landis - IMDb: 7,6/10; My rating: 7/10
Két új, elsős diák költözik a főiskola kollégiumába a hatvanas évek elején. Larry és Kent nem is különbözhetne jobban egymástól, míg az előbbi naiv, szeretetre méltó fickó, addig a másik ideges, állandóan vibráló személyiség. A beilleszkedésük nem éppen a legtökéletessebb, a régi kollégisták kiutálják maguk közül őket. A fiúk kénytelenek új lakóhelyet nézni maguknak. Nincs más hátra, marad a rosszhírű kolesz... ► Valószínűleg ezzel a filmmel vette kezdetét az infantilis és övön aluli poénok kamaszfilmeinek korszaka. A féktelen bulizásról szóló filmek (Cool túra, Eurotúra, Buliszervíz, Sulihuligán) is a Party zóna közvetlen leszármazottai; a műfaj legnagyobb klasszikusát legfeljebb explicitásukkal szárnyalják túl. A film a 70-es évek végén egyfajta hiánypotló alkotásként robbant be a filmvilágba, őrült és gátlástalan humorával a Paramountnak 2,5 millióból 70 milliót csinált, ami abban az időben kirobbanó sikert jelentett. Ugyan mai szemmel már nem mutat sok újdonságot, de a gagyibbnál gagyibb jelenetek humora, hangulata mégis megfogott és még a film után is sokáig pörgettem Lloyd Williams Shout-ját! 

The Post (2017) - Biography, Drama, History, Thriller - Dir.: Steven Spielberg - IMDb: 7,2/10; My rating: 6/10
1971 júniusában hatalmas botrány rázza meg az Amerikai Egyesült Államokat: a The New York Times részleteket közöl egy szigorúan titkos jelentésből, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy az USA kormánya félrevezette a közvéleményt a vietnámi háborúval kapcsolatban. Miután a kormány leállíttatja az anyagok közzétételét és bíróság elé idézi a napilapot, az iratokat kiszivárogtató katonai elemző, Daniel Ellsberg (Zach Woods) a The Washington Posthoz fordul. ► Teljesen egyetértek azokkal, akik a Pentagon titkait súlytalannak tartják, mert nem a sztorit robbantó New York Times, hanem a Washington Post szemszögéből eleveníti fel a történelmet. A film első felét a Post lemaradása feletti merengés teszi ki, a másodikat pedig a dilemmázás, hogy közöljék-e az iratokat, de a dráma egyiktől sem lobban lángra. Egy merészebb rendező a korszak Snowdenjét tette volna meg hősnek, aki nem bátorságból vagy hazaszeretetből szivárogtatott, hanem bűntudatból és a New York Times szerkesztőségébe vitte volna a drámát. Itt nem követjük a nyomozást, a korrupció és a félretájékoztatás felgöngyölítését, és a felmerülő erkölcsi dilemmát is félresöprik, pedig jogos kérdés, hogy fel lehet-e felelősségteljesen dolgozni kétezer oldalnyi információt nyolc óra alatt. Spielberg filmjében a kisember csak illusztráció, a vietnami háború traumáját pedig nem érezni... Ezért most haragszom a mesterre... 

Susotázs (2018) - Short, Comedy, Drama, Romance - Dir.: Barnabás Tóth - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Két szinkrontolmács próbálja meg különféle módszerekkel elcsábítani az egyetlen magyart (Osvárt Andrea), aki jelen van a konferencián, amin tolmácsolniuk kell, és aki ennélfogva az egyedüli, aki a fülhallgatójában a szavaikat hallja. ► Az eredeti alapötletből Tóth Barnabás szerintem ki is hoz mindent, amit lehet. A végig humoros hangvétel egy pillanat alatt megindítóvá tud válni, hogy aztán újra nevetni lehessen rajta. Keserédes komédia, ami pozitív és szívmelengető, csak túlságosan kiszámítható... (A Susotázs szinesíthetné az Oscar-jelölt rövidfilmek listáját, de erre picike az esély.) 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
07 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2019w1

Közzétette biroph, 2019-01-07 08:23

Az év első hete még a családi szórakozás, az otthoni láblógatás, kikapcsolódás jegyében telt, így alapvetően a gagyibb vígjátékok, sorozatok uralták a filmnézésre fenntartott szabadidőt. Aztán az esti programba már sikerült pár komolyabb mondanivalóval bíró darabnak is befurakodnia magát...

A berni követ (2014) - Drama, History, Thriller - Dir.: Attila Szász - IMDb: 7,1/10; My rating: 8/10
Napra pontosan két hónappal Nagy Imre és mártírtársai kivégzése után a Magyar Népköztársaság berni követsége ellen két magyar emigráns fegyveres támadást hajtott végre. Az indíték homályos, bár helyi lapértesülések szerint, Nagy Sándor és Papp Endre a svájci magyar kommunista ügynökök aktáit akarta megszerezni a magyar nagykövet túszulejtésével. Ugyanakkor bizonyos forrásokból kiderül, hogy a támadók a megtorlások elleni tiltakozó, figyelemfelkeltő, demonstratív akciónak szánták fellépésüket. ► Szerény pénzből, kevés helyszínen és egyszerű technikával forgott, mégis egy erőteljes, a választott zsánermintát szabályosan követő történelmi thriller. Nem egy invenciózus darab, de azért van benne néhány emlékezetes és dicséretes megoldás: a hatásosan megidézett 50-es évekbeli hangulat, vagy az, hogy a remek forgatókönyv hogyan tudja a szűk cselekménytér okozta korlátokat a társadalmi-politikai kontextusokra is hitelesen kitágítani. Kulka pazar, A vizsga után ismét remekel, ezúttal kabátos-kalapos ügynök helyett opportunista diplomatát játszva. A rövid, 76 perces játékidő külön jót tesz a történetnek, sokkal feszesebbé téve azt. Újabb példa arra, hogy nem kell többszáz milliót elkölteni egy magyar filmre ahhoz, hogy látványos és izgalmas legyen.

Daddy Day Care (2003) - Comedy, Family - Dir.: Steve Carr - IMDb: 5,5/10; My rating: 6/10
Mikor a két reklámzseni, Charlie (Eddie Murphy) és Phil (Jeff Garlin) új fejlesztésű zöldséges müzlije totális katasztrófának bizonyul, elveszítik állásukat és feleségeik kényszerülnek munkába állni. Charlie és Phil azonban nem bírja soká a tétlenséget. Elhatározzák, hogy nyitnak egy ovit, és ezzel elkezdődik a kedves kalandok mulatságos sorozata. A váratlan siker újabb megpróbáltatások elé állítja a két jó barátot, de szerencsére számíthatnak Marvin (Steve Zahn), Kim (Regina King) és Bruce (Kevin Nealon) segítségére. ► Aranyos és kiakasztó emberpalánták, vicces jelenetek, meg gonosz ellenfél a sznob iskolaelőkészítő-intézmény személyében, melynek igazgatója az Oscar-díjas Anjelica Huston. A két apukához hozzácsapódik Steve Zahn, aki meg egy Star Trek-fanatikus, kissé zizzent palit alakít. És a film tele van jó kis zenebonákkal, mint Ramones vagy Sweet, vagy iszonyatosakkal, mint a Jackson 5. Gyakorló apukák számára viccesen kedves, a vége felé a szokásos sablonokkal operáló gyerektörténet. 

You Again (2010) - Comedy, Family, Romance - Dir.: Andy Fickman - IMDb: 5,8/10; My rating: 6/10
A középiskola rémálom volt a csúnyácska Marni számára, a gonoszkodásban élenjáró Joanna pokollá tette az életét. Felnőve Marni vonzó nő és sikeres PR-menedzser lett. A bátyja, Will nősülni készül, ám Marni számára csak útban az esküvőre derül ki, hogy a tesó választottja nem más, mint a középiskola réme. Marniban persze rögtön előtörnek a régi gátlások. Ráadásul betoppan Ramona néni, a menyasszony menő nagynénje, aki Marni és Will anyjával, Gaillel járt egy suliba, megkeserítve annak mindennapjait. A régi sérelmek persze beárnyékolják a közelgő nászt, miközben a társaság egyik fele a megbocsátásért küzd, a másik bosszúért liheg. ► A Már megint te?! az elnyúló középiskolai frusztrációk filmje. Egykori iskolai alázók és megalázottak mérik össze ifjú és korosabb felnőttként újra erejüket, és tesznek tanultságot arról, hogy valóban felnőttek-e vagy sem. A történet a közös középiskolai élményekre apellál, nem igyekszik sokat csavarni maga magán, hiszen a gimnázium pokla és paradicsoma mindenki számára ismerős. Az egyszerűségbe illeszkednek a dívák komédiázásai, Jamie Lee Curtis és Sigourney Weaver – hogy a nagymamát alakító Betty White-ról se feledkezzünk meg –, ám az alapvetően hakniszagú jelenlétük a tehetségük és rutinjuk miatt mégis többet nyújt a gyorsan elfelejthetőnél. A film összességében azonban nem több egy nem túl bonyolult jellemekkel és párbeszédekkel, egyszerű történetvezetéssel összeeszkábált viccelődésnél. 

Vacation (2015) - Adventure, Comedy - Dir.: John Francis Daley, Jonathan Goldstein - IMDb: 6,1/10; My rating: 5/10
Ha kezd unalmassá válni a családi élet, fel kell kavarni az állóvizet. Rusty (Ed Helms) - két örökké veszekedő fiúgyermek apja - úgy érzi, valamit tennie kell végre a família boldogságért. Minden addigi szokást felrúgva a kezébe veszi az irányítást, és bejelenti: a család autóval indul nyaralni távoli céljuk felé - reméli, a közös autózás összerázza kicsit a családot. És össze is rázza. De nem kicsit. Út közben elképesztő kalandokon mennek keresztül, melyek során az életveszély a legkisebb baj. Sivatag, baleset, furcsa idegenek és még furcsább ismerősök között próbálja a meggyötört családfő a cél felé navigálni az egyre elgyötörtebb kompániát... ► A családi vígjátékok klasszikusának számító Családi vakáció 1983-ban még R korhatárral futott, aminek oka egyszerűen az volt, hogy nem létezett még a PG-13. Clark Griswold súlyos túráinak utóbbi két darabja már ebbe a kategóriába esett, de persze az új film készítői a korábbi lehetőségeket ragadták meg a mai divatnak hódolva, s néhány eredetibb húzás mellett telepakolták szexuális humorral és trágár kisgyerekkel a sztorit. Magamon is meglepődtem, hogy a gusztustalan nagy baromságok közepette volt 6-8 igazán vicces momentum, amin hangosan fel is röhögtem és ez elég volt ahhoz, hogy a szánalmas vígjátékok kategóriájában az utóbbi időszak egy legjobbnának kiálltsam ki. Ez így persze nem nagy dicséret, de pl. a befejezés teljesen korrekt volt egy kellemes happy-enddel és humoros összecsapással, ha a film többi része is ilyen önfeledt és kidolgozott lenne, akkor talán nem éreznéd, hogy elpazaroltál másfél órát az életedből.

Mixed Nuts (1994) - Comedy, Drama - Dir.: Nora Ephron - IMDb: 5,4/10; My rating: 5/10
Már csak néhány óra, és az otthonokban kigyúlnak a karácsonyi fények, amikor Philip és odaadó munkatársai körül úgy tűnik minden kizökken a rendes kerékvágásából. Az öngyilkosokra specializálódott lelki segélyszolgálat vezetője, a kissé ügyefogyott, ám jólelkű Philip soha nem veszíti el optimizmusát. Még most sem, amikor lapátra tette a menyasszonya, miközben az irodáját éppen fel akarják számolni, és segélyszolgálatának munkatársai maguk szorulnak rá a lelki segélyre... ► Nem nagyon kedvelem Steve Martin-t, de nem ez a legrosszabb vígjátéka, amit láttam tőle. Sőt, vannak benne olyan momentumok, pl. a témaválasztás, egy-két tényleg hatásos jelenet vagy Philip nagymonológja, amik miatt talán magasabb értékelést is megérdemelne, de aztán néhány komoly, fejre mért ütés után előkerül egy fegyver is, valakit lábon, valakit lelőnek, a karácsony pedig egyesével fal fel mindenkit... A Segítség, karácsony! egy másfél órás, szívmelengető, debil ámokfutás.

Aus dem Nichts (2017) - Crime, Drama, Thriller - Dir.: Fatih Akin - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
Katja boldog élete összeomlik, amikor férje és kisfia életüket vesztik egy robbantásban. A nő a kezdetektől meg van győződve arról, hogy a merényletet nácik követték el, de a rendőrség maffiaviszályokra, illetve muszlim vallási nézeteltérésekre gyanakszik. A friss gyász tompultsága és a bírósági tárgyalás traumatikus időszaka után Katja nem nyugszik, és saját kezébe veszi a dolgokat. ► A németországi török családban született Fatih Akin a 2000 és 2007 között Németországban elkövetett 10 áldozat életét kioltó gyilkosságsorozatot dolgozta fel sajátos nézőpontból, fiktív történetbe ültetve. A Sötétben stáblistája előtt feltűnő feliratok is felhívják a figyelmet a xenofób indíttatású bűncselekmények ma különösen aktuális problémájára, Fatih Akin viszont ennél tovább megy: nem kizárólag a terrorizmus ellen szólal fel, hanem a németországi igazságszolgáltatással szemben is nyílt és jogos kritikát fogalmaz meg. A film egyébként Diane Kruger "filmje", a tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon meg is kapta érte a legjobb színésznőnek járó díjat. A film legjobb és leghatásosabb része a tárgyalótermi jelenetek vizualitásukban és dramaturgiailag is izgalmasak, de úgy, hogy a rendező nem esik bele a hatásvadászat csapdájába, még színészvezetés terén sem: nincsenek eltúlzott érzelmi kirohanások, a főhősnő érzelmi hullámzása jó ritmusérzékkel van tálalva. Az utolsó harmad kevésbé kidolgozott, egyfajta levezetés, így sajnos az erős formai megvalósítás ellenére összességében felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban.

Rabbit-Proof Fence (2002) - Adventure, Biography, Drama, History - Dir.: Phillip Noyce - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
1931-ben Nyugat-Ausztráliában a fehérek társadalma bevezette, hogy a bennszülött gyermekeket elszakították anyjuktól és egy intézetben úgynevezett fehér szokások szerint nevelték őket a "könnyebb beilleszkedés" érdekében. Ez történt a főszereplő 3 leánytestvérrel is, akiket lelki és testi fenyítések mellett arra próbáltak "tanítani" hogy felejtsék el eredeti családjukat. Csak így válhatnak ugyanis "igaz fehérekké". Gracy és Daisy, a két kisebb leány Molly-ra, idősebb testvérükre támaszkodva elhatározza, hogy visszaszöknek édesanyjukhoz... ► Phillip Noyce ausztráliai születésű amerikai rendező filmet készített az ausztrál történelem egyik legsötétebb periódusáról: a Rabbit-Proof Fencehárom fekete lány igaz történetén keresztül mondja el, hogyan próbálták erőszakkal asszimilálni és gyakorlatilag kihalasztani a kontinens őslakosságát. A minimális költségvetésből, mindössze 5 millió amerikai dollárból készült film egyik kisebb szerepének alakítója, a brit Kenneth Branagh saját sztárgázsiját feláldozva szerzett részesedést a produkcióban, a zenéjét pedig Peter Gabriel írta. A film kliséktől mentes, féldokumentumnak mondanám, ami inkább megviseli a nézőt, semmint elszórakoztatja...

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
03 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2018w52

Közzétette biropcs, 2019-01-03 12:23

Karácsony hete... ilyenkor "Degeszre zabálom magam és mindenféle mocsadékot nézek!" Nem, nem Reszkessetek betörőket, mert hát azért mégis... De, azért így is adtunk az ünnepi fílingnek!  

Crazy Rich Asians (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Jon M. Chu - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
A történet Rachel-ről, az amerikai születésű kínai közgazdász professzorról szól, aki Nick nevű barátjának esküvőjére utazik annak szülővárosába, Szingapúrba. Fény derül egy titokra is: Nick egy elképesztően gazdag családból származik, valószínűleg Ázsia legkapósabb agglegénye, és minden nő rendkívül féltékeny Rachelre. ► A Crazy Rich Asian-nak, a Set it up-nak és a To all the boys I've loved before-nak köszönhetően az utóbbi időben legalább annyi "A romkom újra él!" és "Ne temessük még a romantikus komédiákat"-jellegű cikket olvastam, mint ahány, a műfajt temető cikket a legrosszabb Katherine Heigl filmek után. Mindhárom filmben közös, hogy inkább romantikusak, mint komédiák, a gross- és dude-comedyk után tehát mintha ismét klasszicizálódna a műfaj, vagyis visszatérne oda, ahol a 80-as években tartott. Na és persze a lényeg, az etnikai diverzitás, ami a Crazy Rich Asian igazi truvája. Pontosan követi a legismertebb fordulatokat, felvonultatja az ezerszer látott figurákat, de az egész közeg, a szereplők, a megközelítés olyan magával ragadó, hogy mégsem unatkoztam. Kellemes meglepetés!

They Shall Not Grow Old (2018) - Documentary, History, War - Dir.: Peter Jackson - IMDb: 8,6/10; My rating: 8/10
Peter Jackson szerelem projektje ez a történelmi dokumentumfilm, melynek különlegessége, hogy az eredeti első világháborús archív felvételeket újraszínezve és azokat restaurálva mutatja be, melyet első világháborús veteránok interjúi kísérnek. ► Peter Jackson és a BBC az I. világháború végének 100. évfordulójára egy sajátos megemlékezéssel ajándékozta meg a közönséget. Több mint 600 órányi archív felvételt dolgozott fel (16 fps-ről 24-re), színezett ki, kevert alájuk zörejek és szinkronszínészek segítségével hangot, és veteránok interjúit is felhasználta. Így született meg a They Shall Not Grow Old. A dokumentumfilm nem valamifajta teljes, minden frontot és hadviselő felet lefedő, átfogó mű, a közel százperces játékidő a nyugati frontra koncentrál, ott is a brit hadseregre. A narrálásként felhasznált interjúkat adó, akkor 16-18 éves gyerekek, alapvetően szomorú, néhol vidámabb sztorijaikon keresztül láttatják az 1917-18-as évek lövészárkainak nyomorúságát. Mi is a célja ennek a filmnek? Számomra egy oktatófilm arról, hogy a háborúkat mindig mindenáron el kell kerülni!

The Family Stone (2005) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Thomas Bezucha - IMDb: 6,3/10; My rating: 7/10
A Stone család mindig alaposan megválogatta a tagjait. A rajongott fiú, Everett idén az új barátnőjét, Meredith-t  is magával hozza a karácsonyi ünnepségre. A baj az, hogy a család korántsem ilyen jövendőbelit képzelt el számára – a lány merev és konzervatív -, és a véleményüket nem is rejtik véka alá. Meredith számos sikertelen próbálkozás után, hogy szimpatikussá tegye magár felveszi a (főző)kesztyűt... ► A Kőkemény család című film imidzse ugyan karácsonyi és karácsonykor játszódik, a hó is esik és áll a fa, meg összejön a család, de mindez csak háttér egy beszélgetős, lassú, vígjátéki elemekkel tűzdelt családi történethez. Maga a sztori megmarad a tipikus családi filmek szintjén, viszont a karaktereket sikerült úgy mozgatni, hogy többször nézős darab váljon belőle. Sarah Jessica Parker ugyan Golden Globe jelölést kapott az alakításáért, de a film végül attól lett élvezhető, hogy ahogy ő is, a többi színész (Diane Keaton, Rachel McAdams, Luke Wilson) is láthatóan jól érezte magát a karaktere bőrében. A film bár erősen kiszámítható és túlságosan manipulatívan próbál az érzelmekre hatni, de én ezt most elnézem neki...

Veronica Mars: Season 1 (2004-2007) - Crime, Drama, Mystery - Dir.: - IMDb: 8,4/10; My rating: 8/10
A sorozat egy Veronica Mars nevű gimnazista lányról szól, aki egy kaliforniai városban, Neptune-ban él. Apja, Keith Mars régebben a városka seriffje volt, de miután meggyanúsított egy gazdag és befolyásos üzletembert lánya, Lilly meggyilkolásával, a város ellene fordult. Lilly ráadásul Veronica legjobb barátnője volt, Jake fia, Duncan pedig azelőtt Veronicával járt. Azóta minden megváltozott, s mivel Veronica már nem tartozik a város gazdag gyermekeinek csapatához, szabadidejében inkább apjának segít az új nyomozóirodában, és közben igyekszik rájönni, hogy valójában ki is ölte meg Lillyt. ► Töredelmesen bevallom, ugyan hallottam róla, de Veronica Mars eddig kimaradt az életemből. A 3. évad után elkaszált sorozat tini-krimi-szappan keverék a jobb fajtából. Egy tipikusan amerikai tündérhercegnő (hosszú szőke haj, gyönyörű arc, jó test és éles ész) tragikus háttérrel (anyja elhagyta, barátnőjét megölik, őt megerőszakolják, az egész város megutálja...), aki a teljes összeroppanás helyett, megacélozva veti bele magát az ügyek felgöngyölítésébe. A párbeszédek, Veronica zsenialitása, a színészi játék, a főszál történései és csavarjai, a kapcsolatok alakulása, mind-mind olyan tényező, ami már talán egyenként is elég lenne ahhoz, hogy a kanapéba szögezzen, hát még így együtt. Ez a mára már több mint tíz évvel ezelőtt lezárt történet még mindig színvonalas szórakoztatást ígér.

Young Sheldon: Season 1 (2017-) - Comedy - Dir.: - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Az Agymenők című sorozat előzményszériája a 9 éves Sheldon Cooper és családja megpróbáltatásait követi nyomon. Nem könnyű a matekzseni gyerkőc élete Texasban, ahol a templomba járás és az amerikai foci a király. Miközben a tehetséges, ám kissé naiv és sérülékeny Sheldon a világgal foglalkozik, a családjának meg kell találnia a módját, hogy alkalmazkodjon hozzá. És nem elég, hogy Sheldon nincs egy intellektuális szinten a szüleivel és a testvéreivel, az iskolában is rendre gondjai vannak. ► Ha az Agymenőket nézve mindig is foglalkoztatott, hogy honnan ered Sheldon ismétlési mániája; mi történt akkor, amikor urániumot akart szerezni egy kísérletéhez és felbukkant az FBI; miért nem tanult meg vezetni; milyen apropóból született meg főhősünk által készített első kapcsolati szerződés, mi fán terem a matológia, valamint  még számos fontos kérdésre, akkor itt a te sorozatod. A Young Sheldon a bejelentésekor szimpla bőrlenyúzásnak tűnhetett, később viszont bizonyította, hogy van mögötte ötlet, és nem egyszerűen az olcsó fanservice-re épül. Természetesen sokszor utal az Agymenőkre, ennek ellenére a sztori akkor is követhető, hogyha nem értjük ezeket a régi rajongók felé tett kikacsintásokat. A Young Sheldon tehát családsorozatként a saját lábán is megáll, így annak is érdemes belenézni, aki az Agymenőket nem ismeri.

The Night Before (2015) - Adventure, Comedy, Fantasy - Dir.: Jonathan Levine - IMDb: 6,4/10; My rating: 6/10
Ethan, Isaac és Chris még gyermekkorukban találkoztak és barátkoztak össze egymással. A három kamasz több mint egy évtizeden keresztül, minden esztendőben összejött karácsony ünnepén, szentestén egy kis vidámság, és szórakozás elejéig. Most, hogy immár beléptek a felnőttkorba, a becses hagyomány véget ér, azonban annak érdekében, hogy az utolsó alkalom igazán emlékezetes maradjon számukra, elindulnak, hogy megkeressék a karácsonyi bulik Szent Grálját. ► Jonathan Levine (50/50, Warm Bodies, Snatched) forgatott egy haknit, amibe beugrott Joseph Gordon-Levitt, Seth Rogen, Anthony Mackie meg Jillian Bell, akiknek ez nem munka, sokkal inkább csak olyan, mintha követte volna őket egy-egy kamera egy átlagos napjukon. Aztán minden pont úgy alakul, ahogy kell, a srácok rendesen szétcsapják magukat, eldurran néhány altesti poén, némelyik betalál, némelyik nem, aztán… nagyjából ennyi. Bár belengetnek némi szociálisan érzékenykedő háttérinfót, végül aztán nem igazán kezdenek vele semmi, úgyhogy marad az amúgy is jó előre borítékolható állatság. A megszokott Seth minőséghez képest egész jó, a Levine nívóhoz egy picit gyengécske lett a The Night Before.

The Santa Clause (1994) - Comedy, Drama, Family, Fantasy - Dir.: John Pasquin - IMDb: 6,4/10; My rating: 5/10
Nagyon úgy néz ki, hogy az igazi Télapó megöregedett, s miután leesett egy háztetőről, teljesen alkalmatlanná vált a télapóskodásra. Scott, aki amúgy alaposan benne volt a balesetben, a hidegben felveszi a Télapó kabátját, s ezzel mit sem sejtve aláírt egy szerződést, így mostantól fogva ő a Mikulás. Képzeljünk csak el egy kimért üzletembert, akinek hatalmas pocakja és szép fehér szakálla nő, utálja a szarvasokat, mégis kénytelen szánra szállni és szétosztani az ajándékokat! Szóval ne lepődj meg, ha idén a szokásosnál kicsit furább Télapó mászik be hozzád! ► A Télapu sikerrel egyesíti az összes olyan klisét, amitől az emberek egy része már a „családi film” besorolás hallatán is kínosan kezdi érezni magát: erőltetetten jópofizós, geil és didaktikus, hogy még a szellemi fogyatékos nézők is biztosan megértsék, bizony a szív a legszebb kincs. A címszerepben szerencsétlenkedő Tim Allen a Télapu előtt csupán Amerikában számított mérsékelten ismert komikusnak, a film azonban a készítőket is meglepő sikert aratott, így további két folytatása is elkészült – egyik sem volt jobb az első résznél…

Christmas with the Kranks (2004) - Comedy, Family - Dir.: Joe Roth - IMDb: 5,3/10; My rating: 5/10
Luther Kranknek tele a hócipője a karácsonnyal. Feleségével egyetértésben úgy dönt, hogy fittyet hány a szomszédság elvárásainak meg a decembertáji közerkölcsnek, és melegebb éghajlatra utazik a szeretetünnep cirkusza elől. Már kész az utazólista, már haragosuk az egész utca, amikor a házaspár Peruban élő lánya bejelenti, hogy odahaza szeretne karácsonyozni... ► A családi vígjátékok és a cinikusabb hangvételű fekete komédiák furcsa keverékében két hétpróbás komikus, Jamie Lee Curtis és a Télapu-filmekből ismert Tim Allen igyekszik megőrizni méltóságát a burleszk-szerű jelenetekben, s eltökélt Nem-Karácsonyozókként felvenni a kesztyűt a karácsonypárti szomszédok hadával. Joe Roth - aki inkább producerként ér el jelentősebb sikereket - nehezen találja az átmenetet a hasra esések és a humor kifinomultabb formái között, mindenesetre elég igyekvő ahhoz, hogy már csak a nagy számok törvényei szerint is egyszer-egyszer célba találjon. A Kelekótya karácsony ugyanolyan szezonális áru, mint a kirakatokban ilyentájt megszaporodó élvezeti cikkek: semmi szükségünk rá, de nehéz kihagyni.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
03 Jan

FILMAJÁNLÓ - 2018w51

Közzétette biropcs, 2019-01-03 12:21

Karácsonyra ráfordulva mindenféle vegyesfelvátott idénről, régről... 

A Christmas Carol (2009) - Animation, Drama, Family, Fantasy - Dir.: Robert Zemeckis - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
Ebenezer Scrooge (Jim Carrey) haszonleső öregember, kapzsisága miatt nem segít senkinek és nem ünnepli a karácsonyt. Azonban amikor szenteste hazamegy, elhunyt üzlettársa szelleme jelenik meg előtte. Szembesülnie kell a múlttal, a jelennel és az "elkerülhetetlen" jövő búskomorságával is. A gonosszal való küzdelme a benne lakozó jó megtalálásához vezeti, és belső küzdelmei árán az idei ünnep megmentésére is alkalma nyílik... ► Jim Carrey örök. Na jó, Dickens is. És bár nem egy elrontott adaptáció, de Zemeckisnek ezt CGI-al megfűszerezett élőszereplőkkel kellett volna látványossá tennie, nem pedig animációval. Meg a jellemfejlődés néhol kicsit sántít... de megható, nagyobb gyerekeknek szóló, elgondolkoztató történet kellő humorral és jó zenei aláfestéssel megtoldva...

National Lampoon's Christmas Vacation (1989) - Comedy - Dir.: Jeremiah S. Chechik - IMDb: 7,6/10; My rating: 6/10
Az Amerikai vakáció és Európai vakáció című filmekből jól ismert Griswold család újabb, karácsonyi kalandjaival ismerkedhetünk meg. Az egész család kész az év legmeghittebb ünnepére, a karácsonyra. Ismerve a Griswold családot tudható, közeleg a katasztrófa. Ahol a Griswoldok megjelennek onnan az emberek azonnal menekülni kezdenek, mert körülöttük minden leomlik, összedől, kigyullad, elpusztul. Vajon képes-e egy család romba dönteni a karácsonyt? ► A Chevy Chase-féle Vakáció-sorozat karácsonyi kiadása, avagy agyamenték ünnepelnek. Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik szeretik a 80-as évek vígjátékainak néhol kicsit infantilis humorát. A maga kategóriájában még az élvezetes darabok közé tartozik. És persze retrózásnak sem utolsó, már ha legalábbis az eredeti, 1995-ös, józsa imrés szinkront sikerül elcsípnetek.

Una pura formalitŕ / Puszta formalitás (1994) - Crime, Drama, Thriller - Dir.: Giuseppe Tornatore - IMDb: 7,8/10; My rating: 8/10
Az éjszaka kellős közepén mezítláb és bőrig ázva bevisznek egy embert a rendőrőrsre. Még nem tudják ki ő, még ő sem tudja, miért van itt... Az amnéziában szenvedő nagy írónak, Onoff-nak az írásai iránt rajongó rendőrkapitány óvatos kérdései mellett kell tisztáznia magát a gyilkosság vádja alól... ► Tornatore filmje önmagában ugyanis egy átlagon felüli minőséggel rendelkező krimi, de Tornatore nem akart ennyivel megelégedni és a szemünk láttára bontakozik ki egy kőkemény egzisztenciális dráma, egy lélektani thriller, egy olyan mű, amely felülkerekedik a szokványos, faék egyszerűségű krimiken. Hozzáteszem, hogy nem egy könnyen emészthető darabról van szó, noha nem a nyelvezete vagy a vizualitása miatt, hanem az összetettség és a hihetetlenül erős, már-már allegorikus hangulat miatt. Katartikus erejű, lehengerlő film, és nem az a darab, amit a haverokkal sörözés közben bedobva kell megnézni. A cím pedig találóbb nem is lehetne. Pótolja sürgősen, aki még nem látta!

Searching (2018) - Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Aneesh Chaganty - IMDb: 7,7/10; My rating: 7/10
Egy 16 éves lány eltűnik. A rendőrség nyomoz, az apa türelmetlen, az ügy nem halad. A lány apja úgy dönt, hogy maga is kezébe veszi a kutatást, és bemerészkedik arra a területre, ahol ugyan bizonytalanul, tájékozatlanul mozog, de egyedül ott találhatja meg eltűnt lánya nyomait: a neten. Úgy érzi, minden titok egyetlen helyen gyűlt össze, és minden rejtély megoldása itt található: egy laptopon. Megküzd az ismeretlen világgal. Virtuális térben mozog, de valódi eredményt akar: a lányát. ► A Keresés egy klasszikus építkezésű krimire emlékeztet: megvan benne a félrevezető nyomoktól kezdve az ártatlannak bizonyuló gyanúsítottakon át a végső duplacsavarig minden, mégis olyan érzés, mintha valami teljesen új dolgot látnánk. Mert bár a történet nem, a formanyelv merőben eltér az eddig megszokottól: Chaganty alkotása önmagában bizonyíték arra, hogy a digitális térben való mozgás univerzális élménnyé vált, ezért egy komplex történetet is el lehet mesélni néhány jól irányzott klikkeléssel, telefonos videóval és chatbeszélgetéssel. Én azok közé tartozom, aki ugyan tetszetősnek látja az új formanyelvet, és a Keresés ugyan ebben a tekintetben formabontó, de nem példanélküli alkotás.

Undercover Blues (1993) - Comedy, Crime - Dir.: Herbert Ross - IMDb: 6/10; My rating: 7/10
Jane Blue és férje, az ugyancsak szuperkém Jeff szögre akasztja hivatását és nyugodt életre vágyva családot alapítanak. De egy igazi profi sohasem tagadhatja meg szakmáját, úgyhogy amikor volt főnökük arra kéri őket, hogy szakítsák meg kicsit a dajkaságot, és segítsenek egy nemzetközi gengszterbanda felszámolásában valamint egy eltűnt fegyverszállítmány felkutatásában, mi mást is tehet a Blue család, igent mondanak, és felkerekednek, immár hármasban. ► A Két és fél kém gyerekkorom egyik nagy kedvence volt, amin nyilván az akkori korlátos felhozatal és a zseniális szinkron is rengeteget dobott. Sok év után újrázva még mindig széles mosollyal az arcomon néztem végig kb. két és félszer, ahogy ez a végtelenül laza, csuklóból replikázó kémpáros zsebretett kézzel fenekeli el a burleszkes formátumú rosszarcúakat ebben a komédiában. Stanley Tucci-t pedig azóta már láttam nagyon komoly szerepekben is, de én, amíg világ a világ, Morty-ként fogom emlegetni... tudom-tudom, Muerte!  

Jeux d'enfants / Szeress, ha mersz (2003) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Yann Samuell - IMDb: 7,7/10; My rating: 7/10
Sophie (Marion Cotillard) és Julien (Guillaume Canet) nyolcévesen találkoznak először és egy pillanat alatt megtalálják a közös hangot. Barátok lesznek, s hamar ki is találnak egy játékot, amely – bár ekkor talán még nem is sejtik – egy életre összeköti őket. „Mered vagy nem?” – hangzik újra meg újra a kérdés, melynek tétje egy körhinta formájú süteményesdoboz, amely ide-oda vándorol a két (örök) gyermek között... ► A rendező az őrületig fokozódó összetartozásról mesél, miközben a szerelem és a barátság természetét próbálja megfejteni. A cinkos barátság és a mámoros szerelem között az emberi kapcsolatok minden formáját kipróbálják, de soha nem teljesedik be az éppen aktuális állapot, mert a végtelen önzés, zsarnoki szeretet és a feltétlen odaadás érzésének különböző változatai folyton összekuszálódnak bennük. A tér és idő nem befolyásolja összetartozásukat, bár mással élnek mindketten, mégis, amikor újra találkoznak, elölről kezdődik minden. Számomra egy inkább érdekes, mint egy igazán jó filmként marad meg... bátor, mer nyálas témázni nem nyálasan, s mer "örökkézni". Egy költői ihletettségű mese...

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
17 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w50

Közzétette biroph, 2018-12-17 12:52

Egy kicsit szomorkás hét van mögöttem két francia filmmel, egy fél-dokumentum filmmel Peter Dinklage-dzsel a főszerepben és két nagyon várt, de inkább csalódásba forduló amerikai mainstream mozival... 

Phantom Thread (2017) - Drama, Romance - Dir.: Paul Thomas Anderson - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
A csillogó 50-es években, a háború utáni Londonban Reynold Woodcock, a híres szabó (Daniel Day-Lewis) és nővére, Cyril (Lesley Manville) a brit divatvilág központi figurái: ők öltöztetik a királyi családot, a filmsztárokat, az örökösnőket, a felső tízezer tagjait, az első bálozókat és a rutinos dámákat a Woodcock Ház sajátos stílusában. Nők jönnek és mennek Woodcock életében, akik ihletet és társaságot biztosítanak a megrögzött agglegénynek, míg össze nem találkozik egy fiatal, magabiztos nővel, Almával (Vicky Krieps), aki hamarosan az élete állandó részévé válik, mint múzsa és szerető. Reynold eddig pontosan megtervezett és mintaszerűre szabott életét szép lassan szétzilálja a szerelem... ► Daniel Day-Lewis utolsó szerepét alakítja a Fantomszálban, a hatalmi játszmák és bőséges reggelik filmjében. Paul Thomas Anderson nagyon precíz és tudatos rendező, tehát filmjeiben minden elejtett szónak és céltalannak tűnő kameramozgásnak jelentősége van, így aztán a Fantomszál világát sem érezni kidolgozatlannak. Ugyanakkor ez a történet nem arról a közegről szól, amelyben játszódik. Valójában ez egy három szereplős film, és a hatalmi játszmákról, az irányítás lehetőségeiról szól. Az önimádó, szektavezér-típusú férfihős és a dominanciaharcok feszültsége miatt a Fantomszál Paul Thomas Anderson kettővel ezelőtti filmjére, a bámulatos The Masterre emlékeztet leginkább. De míg azt szó szerint is mesterinek éreztem minden részletével együtt, itt most a hosszú beállítások és eseménytelenség kombinációjával csordogáló 130 perces játékidőt jócskán megéreztem. A színészi munkát viszont akkor is könnyű csodálni, mikor egyébként érezzük, hogy nem ezzel a filmmel kett volna Daniel Day-Lewis-nak elbúcsúznia... 

Bao (2018) - Animation, Short, Family, Fantasy - Dir.: Domee Shi - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
A hét és fél perces mesében egy kínai-kanadai édesanyát ismerünk meg, aki depressziós üresen maradt családi fészke miatt. Ám újabb esélyt kap az anyaságra, amikor az általa készített pici gőzgombócok varázslatos módon életre kelnek. ► A hihetetlen család 2 előtt a legtöbb moziban levetítésre került a Pixar Bao című rövidfilmje, ami a maga egyszerűségében is egy remek, megható családi történet. A „bao” szó egyébként két dolgot jelent kínai nyelven: az első azt, hogy gőzgombóc, míg a második értelmezése értékeset jelent, valamiféle kincset. És, hát mi is a legnagyobb kincsünk? 

Venom (2018) - Action, Sci-Fi - Dir.: Ruben Fleischer - IMDb: 6,9/10; My rating: 6/10
Az űrből jön, és csak akkor létezik, ha egy másik lényen élősködhet. Gazdateste Eddie Brock (Tom Hardy) újságíró, de ő maga hidegfejű szadista, aki a világ létét fenyegeti, ám néha mégis kiáll az ártatlanokért. Pókember egyik különleges erejű, veszélyes és kiismerhetetlen ellenfele maga sem tudja, hogy a fény vagy a sötétség oldalán áll-e: különleges betegsége (mely egyben az emberek fölé emeli) néha a jók, néha a gonoszak közé sodorja. Abban az egész Univerzumot megrázó csatában, amely most vár rá, a jóságára és a gonoszságára is szüksége van. ► Adott az egyik legkeményebb Marvel-karakter és a szívtipró félisten Tom Hardy: engedjük hát szabadon a képzeletünket, és fantáziálgassunk csak arról, hogy milyen fantasztikusan izgalmas filmet lehetne ezzel a kombóval készíteni. Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, milyen lenne egy olyan film, amely egyetlen ponton sem közelíti meg a „fantasztikusan izgalmas” fogalmát... A probléma ott kezdődik, hogy a Marvel-producereknek Ruben Fleischer rendező vezényletével egy masszaszerű filmhibridet sikerült összehozniuk, amely anélkül kelt önálló életre, hogy az alkotók pontosan tudták volna, hogy mi lesz abból, amit megszobornak. A film első fele megfontoltan, ráérősen építkezik és az ebben résztvevő figurák képregényesen vázlatosak, de legalább vannak körvonalaik. Aztán mikor Eddie végre találkozik Venommal, akkor hirtelenjében minden megborul. De úgy, mintha a producerek berontottak volna a forgatókönyvírók írószobájába, felrúgták volna az asztalt azzal, hogy márpedig ennek a filmnek mostantól humorosnak és könnyednek kell lennie, és baromira fel kell pörögnie. Mintha a Men in Black kissé morbid idegenábrázolása találkozna a 80-as zsarufilmek folyamatosan veszekedő romantikájával és a szintén ezekben az időkben elterjedt idegeninváziós B-filmekkel, csakhogy mindeközben a felépített karaktereket a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt elnyeli egy idegen parazita, amely aztán se füle, se farka tettekre készteti őket... Összességében a Venom, mint film is olyan lett, mint a címszereplője: egy burjánzó, alaktalan forma, aminek van egy-két izmos húzása. 

My Dinner with Hervé (2018) - Biography, Drama - Dir.: Sacha Gervasi - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Hervé Villechaize már a filmes karrierje előtt is sikeres festő, fotós és modell volt, viszont mivel gyerekkora óta zaklatásoknak és élcelődéseknek volt kitéve a termete miatt, a depressziója és az öngyilkossági kísérletei miatt többször is hullámvölgybe került az élete. Kétszer megházasodott, de mindkétszer el is vált, végül 50 évesen, 1993-ban öngyilkos lett. Ezt az őrült tempójú, bulikkal, nőkkel, sikerekkel és bukásokkal bőven tarkított életpályát mutatja be tehát Peter Dinklage a My Dinner with Hervé című drámában. ► A Hervé vacsorára egyfajta memoár. Egy olyan színész emlékirata, akiről még csak azt sem lehet jó szívvel elmondani, hogy tehetséges volt abban, amit csinált - szemben Peter Dinklage-dzsel, aki (ismét) tökéletes a szerepben. Inkább egy freak-show benyomását keltette a szereplése, de fáradhatatlan exhibicionizmusa folyamatosan tolta az ismertség irányába. Aktuális filmünk így valójában nem gonosz és kizsákmányoló képben állítja be Hollywoodot és a showbizniszt, hanem csak azt közli, ez az élet nem való mindenkinek. A helyzet az, hogy Hervé nagyrészt saját magának köszönhette bukását. Élveteg, hedonista és kompromisszumot nem ismerő életmódja és telhetetlensége is bőven oda juttatta, ahova került. Sacha Gervasi a szokásos életrajzi filmekkel ellentétben megfürdeti a sárban, majd mégis felemeli Hervé Villechaize-t és méltó emléket kreál a kisember köré, akit sztároltak, sokszor kinevettek, de végső soron nem ismertek. Nem menti fel őt, de együtt tudunk érezni szenvedéseivel... 

Du vent dans mes mollets / Dandelionék (2012) - Comedy, Drama - Dir.: Carine Tardieu - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
Rachel Gladstein félénk, 9 éves egyke, akit anyja, a tipikus "jiddishe mame" szinte megfojt kontrolláló szeretetével. Az új tanév elején Rachel megismerkedik Valére-vel, aki szöges ellentéte: gátlástalan, szókimondó, aki azonnal nagy hatással lesz rá. Kettejük barátságával párhuzamosan a szülők között is szoros kapcsolat alakul ki, különösen Valérie elvált anyja és Rachel apja között. Colette Gladstein növekvő féltékenységgel szemléli a férje és Catherine között kialakuló érzelmet és ezért kénytelen szembenézni házasságuk elszürkülésének okaival. ► 2012-ben a francia filmek kedvelőinek nagy meglepetést okozott ez a regényadaptáció, nevezetesen Raphaele Moussafir gyerekekről, de inkább felnőtteknek szóló „Du vent dant mes mollets” című alkotásának filmre vitele. A keserédes történet sikerének titka egyrészt talán az, hogy a gyerekek lelkivilágához nem negédes leereszkedéssel, hanem humorral és empátiával közeledik, másrészt pedig, hogy a szomorúságot és a vidámságot megfelelően kombinálja. Igazából csak a lezárással van problémám, a film végi események kissé előkészítetlenek, de talán ez is kell ahhoz, hogy végül ne ennek tulajdonítsunk nagy súlyt, amikor visszagondolunk a történetre. Megható, kedves, vicces.

Tout le monde debout / Szerelembe gurulva (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Franck Dubosc - IMDb: 6,4/10; My rating: 7/10
Jocelyn sikeres üzletember, híres nőcsábász, megrögzött hazudozó és szerepjátékos, az egyéjszakás kalandok bajnoka. Miközben orvos barátja tanácsára megpróbálna leszokni minderről, hódító énje ismét felülkerekedik. Ezúttal kerekesszékesként hajt rá egy bombázóra. Egészen addig, amíg a lány be nem mutatja neki mozgássérült nővérét, Florence-ot. Ettől kezdve a szerep állandósul... Lehet-e mentség a szerelem a hazugságra? Meddig tartható fenn a szerepjáték egy párkapcsolatban és milyen áron? ► A forgatókönyv írók élettel és egyediséggel töltötték meg a szereplőket, jól kidolgozottak és könnyű velük azonosulni. Franck Dubosck filmje klasszikus romkom, annak minden kötelező elemével – félreértés, elválás, újra egymásra találás -, de a szintén francia Életrevalókhoz (Intouchables) hasonlóan az emberségről tesz tanúbizonyságot: ebből a történetből is árad az az életigenlő pozitivizmus. Számtalan olyan témájú film született már, amiben az öregedő agglegény úgymond az érzelmei áldozata lesz és végre megállapodik. Így bár az ismert sablonokból építkezik, melyen a mozgássérült téma frissít valamennyit. Ugyanígy a humor repertoárnak is a témához kapcsolódó komikumai a frissebb darabjait láthatjuk. A főszereplő charme-ja, és partnerének bája működik. Összességében egy élvezhető romantikus vígjáték.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
12 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w49

Közzétette biropsze, 2018-12-12 08:41

Meg kellett néznem, hogy mi volt múlt héten, hogy csak 2 film fért bele... de egy borzasztóan rossz három napos konferencián, és a szokásos estig tartó család-menedzselési dolgokon kívül nem volt semmi hátráltató. Lehet, hogy csak az ünnepek előtti lefáradás... 

Félvilág (2015) - Drama, History, Mystery - Dir.: Attila Szász - IMDb: 7,2/10; My rating: 8/10
Ki ölte meg Mágnás Elzát és miért? Az I. világháború előtt hónapokig ez a kérdés tartotta lázban Budapestet, és foglalkoztatja száz év elteltével is a közvéleményt. Erről a rejtélyről lebbenti fel a fátylat a Félvilág, amely Mágnás Elza (Kovács Patrícia) utolsó napjait dolgozza fel. A félvilági életet élő kurtizán és bigott komornája, Rózsi (Gryllus Dorka), valamint a fiatal és naív cselédlány, Kató (Döbrösi Laura) között szövődő bizarr, szenvedélyes viszonyokat és sikamlós hatalmi játszmákat bonyolítják tovább az Elza körül felbukkanó férfiak (Kulka János és Sándor Péter), egészen a sokkoló végkifejletig. ► Nem a Saul fia a hazai filmes világ egyetlen nagy dobása 2015-ből; Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró krimibe illő történetet feldolgozó drámája, a Félvilág olyan színvonalas alkotás, amelyre szintén méltán lehetünk büszkék. Kevés pénzből kaptunk egy klassz történelmi thrillert, egy hangulatos korrajzt, ügyes helyszínválasztással, remek dramaturgiával, amiben nem csikorognak a párbeszédek, és olyan sztárjaink villantanak profi filmes színészi kelléktárat, mint „a magyar Gary Oldman”, Kulka János. Övé a legalaposabban kidolgozott és átgondolt mellékszereplő, s a film talán legjobb részlete – a fentről filmezett ágyjelenet s azt követő, elképesztő és humoros párbeszéd – neki (és nyilván a forgatókönyvírónak) köszönhető. A díszletek és a jelmezek a színészgárdához hasonlóan szintén telitalálatok, tökéletesen jelenítik meg az első világháború előtti miliőt. A Szász-Köbli alkotópáros közönségbarát filmje az újabb pozitív meglepetés számomra!

Overboard (2018) - Comedy, Romance - Dir.: Rob Greenberg - IMDb: 5,9/10; My rating: 6/10
Leonardo, az önelégült, gazdag playboy, Mexikó legtehetősebb családjának sarja felveszi a gyermekeit egyedül nevelő Kate-et, a munkásosztály gyöngyét luxusjachtjának takarítására. Röviddel azután, hogy igazságtalanul kirúgja a nőt és még a fizetségét is megtagadja, Leonardo átesik a hajókorláton a heves partizás közepette, majd Oregon partjainál tér magához – emlékezetkieséssel. Kate felbukkan a kórházban, és hogy elégtételt vegyen, elhiteti Leonardóval, hogy ő a férje… ► Az 1987-es, Kurt Russell és Goldie Hawn főszereplésével készült A vasmacska kölykei (Overboard) 2018-as remakeje már közel sem annyira kreatív, sem jópofa, csak a jó színészi gárdának volt köszönhető, hogy az Átejtve elbírt majdnem két órás játékidőt, sőt még szerethető is lett a maga módján. Pedig nem kellett volna sok ahhoz, hogy ez egy kifejezetten jó film legyen, minden buta, sablonos megoldása és elképzelése ellenére sem. Ettől függetlenül, aki szeret jókat nevetni csacskaságokon, és a nyár látványában gyönyörködni, ne hagyja ki ezt az alkotást. 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
05 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w48

Közzétette biropsze, 2018-12-05 14:08

Vége lett az Aranyéletnek. Végül, úgy érzem, nagyjából sikerült az HBO-nak kitöltenie azt az űrt, ami Endre bá után maradt az előző évad végén. Ebbe a hétbe most csak ez a 8 rész fért bele...

Aranyélet: Season 3 (2018) - Action, Drama, Thriller - Dir.: Zsombor Dyga - IMDb: 7,3/10; My rating: 8/10
Miklósiék végre a mindig áhított aranyéletet élik. Ám a vérrel és árulással szerzett jólét békés felszíne alatt továbbra is forrnak az indulatok. Vajon összeegyeztethető a család, a hatalom, a karrier és a tisztesség? ► Hát vége. Miklósiéktól el kell köszönnünk, de talán jól is van ez így. Krigler Gábor showrunner azt mondta, tudnák még folytatni ezt a sztorit, de minek, és valahogy úgy vagyok én is ezzel, hogy talán még néznék több évadot is erről a rettenetesen elcseszett családról, de minek. Így van jól, hogy vége. És igazából jól van vége, még ha nem is vagyok vele teljesen elégedett. Engem mindig is érdekelt, így talán ezért is tetszett az aktuálpolitikai vonal erősítése a záró évadban, bár az Aranyélet mindig is próbált aktuális lenni a magyar valóság bemutatásában. Ráadásul ezt úgy, hogy ezeket a részeket másfél-két éve kezdték el írni... Persze, tennénk fel a költői kérdést, mi is változott azóta? SPOILER Egyértelmű volt, hogy a készítők minden családtag esetében csúcsra járatták a konfliktusokat - egyes karakterek esetében már-már túlfeszítve a húrt -, hogy aztán minél látványosabb legyen a "bukás". A túlzások talán szándékosak volt több esetben, ami ilyenkor szimbolikus töltetet kap (a lopott pénzről való döntés, a gyerek világrahozatala), ami aztán mind a választott új élet irányába vitte a család sorsát. A végére egy nagy időugrás is belefért, és jöhetett a csendes zárás. Volt, amit lehetett volna rövidíteni (pl. Janka szenvedése) és máshol jobban kibontani, illetve sokkal jobban megoldani technikailag (Janka gumiarca), de összességében így is egy remek, az utóbbi évek legjobb hazai készítésű sorozatának záró évadát láthattuk! Még több ilyet!

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
26 Nov

FILMAJÁNLÓ - 2018w47

Közzétette biroph, 2018-11-26 08:46

Mondhatnám, ha igaz lenne, hogy magyar hetet tartottam, de csak 3 hazait abszolváltam. A nagy vitákat kiváltott, mészároslőrincet kiáltó Kojot-ot, ami jobb volt, mint amire számítottam; és két Köbli filmet, amikben mindig van egy kis történelem, egy kis moralizálás és sok izgalom. Végre letudtam a Westworld 2. évadát is, ami a folytatásra nézve veszélyekkel teli, de továbbra is lebilincselő sorozat. A most nyári blockbuster időszakból a legjobb és talán a legrosszabb akció volt még, majd levezetésnek az OSS 117 második kalandját vigyorogtam végig. Fárasztó hét volt...

Kojot (2017) - Action, Drama - Dir.: Márk Kostyál - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
Tűzkőre érkezik Bicsérdi Misi, mert földet és rozoga házat örökölt nagyapjától, az öreg Misutól, aki a maga idejében igazi fenegyerek hírében állt. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő 30-as, nem találja helyét az életében, munkájában, párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat. Ez a gúnya azonban egyre jobban szorítja. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, amelyben igaz célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt. A természetközeli idillben végre kezdi megtalálni magát, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy a határban meghúzódó telkeket pitiáner összegekért kebelezi be Tűzkő nagybirtokosa, a helyi mindenható "Döbrögi", Szojka Pál és fia, hogy egy svéd multi számára adja el a völgyet. ► Parázs konfliktusok, ellentétes érdekek, hirtelen, elemi erővel felszínre törő indulatok és a vidéken uralkodó ököljog képezik Kostyál Márk első nagyjátékfilmjének, a Kojotnak a gerincét. A virtus, ahogy a közeg is, nagyon magyar, de a cselekmény hollywoodi stílusú, különösen sokat merítve a western elemeiből. Számomra a Kojot utolsó húsz-harminc perce, amikor az alkotók hirtelen megoldásokat kínálnak mind a birtok, mind Misi férfiidentitásának és párkapcsolatának konfliktusaira, már kissé következetlennek hatott, így kevésbé tetszett. Ráadásul a rendező túlzásba viszi a lassításokat a nagy leszámolás során, így a potenciálisan bivalyerős akció elveszíti erejét. Mindazonáltal kellemes csalódás volt a film, ami egyszerre szól az emberi jellem fejlődéséről, a generációk közti kapcsolatokról, vagy napjaink nagy magyar valóságáról, de mégsem tűnik úgy, mintha a napisajtót rágná a szánkba. 

Örök tél (2018) - Drama, History, Romance - Dir.: Attila Szász - IMDb: 7,5/10; My rating: 8/10
1944 decemberében orosz katonák nőket gyűjtenek be egy dél-dunántúli kis faluban. Azt mondják, dolgozni viszik őket három hétre. Irén, a sváb fiatalasszony - akinek férje a fronton harcol - kislányát és szüleit hátrahagyva sorstársaival nekiindul az ismeretlennek. Bevagonírozzák őket és egy hosszú és keserves vonatút után a Donyec-medence egyik táborában találják magukat. A svábokat, mint háborús bűnösöket kezelik, és felelőssé teszik őket a német katonák által elkövetett borzalmakért. A táborban, a bányában embertelen körülmények vannak, keveset ér az emberi élet. A lelkileg és fizikailag is összetört Irén megtetszik, egy fogolytársának - a maga szabályai szerint túlélni igyekvő Rajmundnak - akinek az életét is köszönheti. A férfi és a nő között különös kapcsolat szövődik, melynek épp úgy szabályai vannak, mint a túlélésnek. Vajon sikerül-e hazajutniuk? ► Önmagában is ritkaság, hogy egy hasonló történet főszereplői nők legyenek, de további különlegesség, hogy egy magyar film a magyarországi svábokról szól. Az Örök tél így egy, a málenkij robotnál is kibeszéletlenebb szégyenfoltról, a nemzetiségek kollekív bűnösségének világháborús tragédiájáról is szól. A film a nyílt kegyetlenkedés mellőzésével elkerüli a hatásvadász jelleget, miközben a képi ábrázolás terén erősít rá a szenvedésre és a kilátástalanságra. Meglep pár remekül kinéző totállal és ötletes kameramozgással a nézőt. A kietlen havas táj atmoszférikus (az Örök tél egy részét Szlovákiában vették fel), a néhol trükkökkel odarakott hó pedig teljesen hihető. A belső terekben már feltűnik a szerényebb tévéfilmes forma, de összességében magasan ez Szász Attila legjobb képi világú filmje. Nekem kimondottan tetszett a nyíltan kimondott morális dilemma feszegetése is. Melyik taktikája válik be: a rideg, elszigetelődő és önző ügyeskedés, vagy az empatikus, vallásos, érzelmeit el nem fojtó küzdelem a célravezető? Lehet-e embernek maradni az embertelenségben és közben túlélni? Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró párosa számomra nagyon kellemes meglepetés okozott ezzel a filmmel, aminél nem éreztem, hogy belassulna, merengene, mégis részletezően tudja bemutatni a drámai részeket. 

Trezor (2018) - Thriller - Dir.: Péter Bergendy - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Az alaphelyzet hihetetlen, de igaz: a szabadságharcot vérbe fojtó, újraszerveződő belügyesek '56 novemberében azzal a kínos helyzettel szembesülnek, hogy képtelenek behatolni saját trezorjukba, ahol a bizalmas, személyes anyagokat őrzik. A speciális trezorkulcsok a forradalom zűrzavarában elvesztek, a trezorajtó pedig olyannyira bombabiztos, hogy a kézigránátnak sem enged. Pedig az épületet felügyelő orosz katonák sok mindennel próbálkoznak. Végül rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót, akinek egyszer már sikerült feltörnie ezt a trezort. A fegyenc azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított... ► A Trezor erőssége, hogy pusztán néhány szereplővel és gyakorlatilag egyetlen helyszínnel képes a bemutatni az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni zűrzavart. Köbli megint ügyesen nyúlt ehhez a témához is: történelmi esemény, illetve korszak esszenciáját megragadva ütköztet emberi sorsokat. Anger hitelesen formálja meg a kisembert, aki egyszerre bűnös, aki bűnhődik, munkás, aki hisz a rendszerben, széftörő, akiben ott a szakmai büszkeség, illetve apa és férj, aki szeretné viszontlátni a családját; közben sziszegve, morogva bazmegel, de úgy, hogy a néző nem tudja nem szeretni, nem tud nem azonosulni vele. Izgalmas és fordulatos 1956-os film tankok, barikád és Molotov-koktél nélkül.

Mission: Impossible - Fallout (2018) - Action, Adventure, Thriller - Dir.: Christopher McQuarrie - IMDb: 7,9/10; My rating: 8/10
Ethan Hunt és az IMF csapat ismerős szövetségessel együtt fut versenyt az idővel egy balul elsült küldetés után… Próbálnak visszaszerezni három plutóniumgolyót a Szindikátus maradványaként fenn maradt Apostolok szervezetétől, de cserébe át kell adniuk a legutóbbi alkalommal elfogott veszélyes terroristát, Solomon Lane-t. ► Már a Titkos Nemzet esetében is észrevehető volt, hogy kevesebb hangsúly került Ethan Hunt természetfeletti fizikumára, és felerősödött a belső vívódásának, jóságának és emberségességéneknek jelentősége az egyes helyzetekben. Mindezt most szájbarágósan is megkapjuk, de nem zavaróan. Az Utóhatás önreflexívebb is az eddigi M:I-filmeknél; szinte mindenki önmaga fáradt paródiája, élen a folyamatosan kifulladó, széthízott fejű Ving Rhamesszel. Míg az U.N.C.L.E. embere után ismét jó svádájú kémhercegként láthatjuk a vásznon a bajszos Henry Cavill-t, aki jól hozza a nyersebb karaktert a filmben. És hát az akciójelenetek: hajmeresztőek és jól megkomponáltak is, ami az operatőri mellett a vágó munkáját is dícséri! Meg, hát Cruise-t, aki láthatóan minden izmával azon van, hogy megmentse az akciófilm eszméjét és ez tagadhatatlanul sikerül is neki. A kamera nem hazudik, amikor a közeli felvételeken azt látjuk, hogy Ethan Hunt egy repülő helikopterre mászik fel, vagy amikor macskaköves párizsi utcákon száguldva motorozik bukósisak nélkül, túlélve minden hajtűkanyart, akkor bizony őt látjuk. Az Utóhatás erős film, ugyan a műfaj megújítójaként nem fogjuk emlegetni, de az biztos, hogy hatodik résztől ennek az élménynek a töredékét sem szoktuk kapni. Cruise, McQuarrie és a stáb többi tagja bebizonyította, hogy ilyenkor sem lehetetlen küldetés valami nagyot alkotni. 

The Meg (2018) - Action, Horror, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Jon Turteltaub - IMDb: 5,8/10; My rating: 5/10
Amikor az Amerikai Haditengerészet különleges búvárja, Jonas Taylor egy balul sikerült bevetés után azt állítja, hogy a társai azért haltak meg mind, mert a tenger mélyén egy réges-rég kihalt őscápa támadt rájuk, senki nem hisz neki, és leszerelik. Ő viszont nem tud szabadulni az esettől: kutat, olvas tanul, szeretné megérteni, hogy mi történt vele – arra készül, hogy egyszer visszatér a mélybe, és szembenéz a társai gyilkosával. ► Nincs új a nap alatt a cápás, kiváltképp az óriáscápás történetek között sem, ugyanis aki aktívan követi a The Asylum stúdió vagy a SyFy agymenéseit, már úgy van vele, mindent látott, amit egy ilyen témából ki lehet hozni (homokcápa, szellemcápa, sokfejű cápa), mégis az idei versenyző egy meghökkentő és sosem használt eszközzel akar új utat nyitni ennek az egyébként minden körülmények közt abszurd témának: a minőséggel. A manapság kb. 130 millióból készült filmekkel viszont az a baj, hogy PG-13-ban kell izgalmasat összehozniuk, ami egy cápás témánál már-már lehetetlen küldetés. A látvány egyébként rendben van, de azért időnként megbicsaklik. Az díszletek monumentálisnak hatnak, de a CGI cápa néhol igen gyengus. A konfliktusok sablonosak, a forgatókönyv kiszámítható. Vagyis pontosan olyan, amilyenre számítunk. Sajnos a cápasztori, így önmagában, már nem annyira érdekes... 

OSS 117: Rio ne répond plus / A riói küldetés (2009) - Action, Adventure, Comedy, Crime - Dir.: Michel Hazanavicius - IMDb: 6,9/10; My rating: 6/10
1967-et írunk. Hubert Bonisseur de La Bath ügynök titkos megbízatást kap, amely szerint Rio de Janeiro-ba kell utaznia, és egy második világháborús náci tisztet kell felkutatnia. A küldetésben segítségére lesz egy rendkívül csinos Mossad-ügynöknő is. ► A korlátolt, rasszista és szexista Hubert Bonisseur de La Bath kalandja egy újabb részben. A titkosügynök szatíra riói folytatása számomra már elveszetette az újdonság hatását. A számos remek poén forrását adó és viccesen fárasztó figuránkat alakító Jean Dujardin mellett sok más nincs a filmben. Persze lehet, hogy nem is kell, de talán mégsem véletlen, hogy egy újabb folytatás már nem készült... Ennek ellenére egy szórakoztató esti program a viccesen kínos jellemkomikumok kedvelői számára. 

Westworld: Season 2 (2018) - Drama, Mystery, Sci-Fi, Western - My rating: 8/10
2016 szenzációja volt az HBO Michael Crichton klasszikus filmje ihlette sorozata, ami a mesterséges értelem hajnalán játszódott, és a bűnbeesés evolúcióját mutatta be olyan világban, ahol az ember minden vágyát kiélheti. Két évig kellett várni a második évadra, hogy Lisa Joy, Jonathan Nolan és J.J. Abrams irányítása mellett folytatódjék a sötét odisszea. A történetbe ott kapcsolódunk be, ahol abbamaradt, az androidok fellázadnak, és Dolores vezetésével átveszik a hatalmat az élménypark felett. ► Az egyértelmű, hogy a Westworld mindkét évada pazar módon kivitelezett sorozatot mutat, egészen elképesztő képi világgal, látványtervezéssel, színészi gárdával, mozifilmek számára is irigylésre méltó méretekkel, kivitelezéssel és ambíciókkal. A sztorin múlik tehát minden. A második évadban nem elég, hogy meghagyták az idő kifürkészhetetlenségét, de a terekkel és a „csapatok” narratívájával is játszadozni kezdtek (lásd „Mostantól mi vagyunk a történetünk írói.”), ami egy idő után rendkívül fárasztóvá és már-már követhetetlenné vált a cselekményfolyam. Őszintén szólva, én úgy 3-4. rész után el is engedtem a dolgot, és hagytam, hogy sodorjon magával az ár... :) A morálfilozófiai témák (emberi vs nem-emberi, szabad akarat vs írott kódok, valóság vs virtualitás) izgalmasak - én személy szerint rajongok értük - az újabb és újabb parkbeli világokon és karaktereiken keresztül, ötvözve a flashback történetekkel, rendkívül lebilincselőek. Akkor mi a baj? Egyrészt az, hogy ehhez a történetvezetés terén nagyon-nagyon sok erősen megkérdőjelezhető döntés társul, amik erősen rontják az élményt. Másrészt a robotika ilyen szintjén már tét nélkülivé válik a szenvedés és a halál (egy új testbe kerülhet feltöltésre a tudat vagy programkód), és nem tudod, hogy akit látsz egy adott testben, az most tényleg az a karakter-e, akire számítasz?! Innentől kezdve a kuszaság végtelen sorát eredményezheti a sorozat, ha a készítők nem figyelnek. Észrevettem magamon, hogy talán emiatt is, szinte csak William mellékszálai és fejlődése kötött le. Elbukdácsoltunk az évadzáróig, ami persze ellvart néhány szállt (pl. miért volt szükség a többszálú cselekményre), és szerintem izgalmas záróképsorokat kaptunk az elengethetetlen cliffhangerrel, de a folytatásban a fenti problematikára még jobban oda kell figyelniük a készítőknek, vagy az lehet az utolsó lehetőségük. Kapnak rá elég időt, hiszen a 3. évad majd csak 2020-ban érkezik... 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 

Oldalak