FILMAJÁNLÓ

05 Dec

FILMAJÁNLÓ - 2018w48

Közzétette biropsze, 2018-12-05 14:08

Vége lett az Aranyéletnek. Végül, úgy érzem, nagyjából sikerült az HBO-nak kitöltenie azt az űrt, ami Endre bá után maradt az előző évad végén. Ebbe a hétbe most csak ez a 8 rész fért bele...

Aranyélet: Season 3 (2018) - Action, Drama, Thriller - Dir.: Zsombor Dyga - IMDb: 7,3/10; My rating: 8/10
Miklósiék végre a mindig áhított aranyéletet élik. Ám a vérrel és árulással szerzett jólét békés felszíne alatt továbbra is forrnak az indulatok. Vajon összeegyeztethető a család, a hatalom, a karrier és a tisztesség? ► Hát vége. Miklósiéktól el kell köszönnünk, de talán jól is van ez így. Krigler Gábor showrunner azt mondta, tudnák még folytatni ezt a sztorit, de minek, és valahogy úgy vagyok én is ezzel, hogy talán még néznék több évadot is erről a rettenetesen elcseszett családról, de minek. Így van jól, hogy vége. És igazából jól van vége, még ha nem is vagyok vele teljesen elégedett. Engem mindig is érdekelt, így talán ezért is tetszett az aktuálpolitikai vonal erősítése a záró évadban, bár az Aranyélet mindig is próbált aktuális lenni a magyar valóság bemutatásában. Ráadásul ezt úgy, hogy ezeket a részeket másfél-két éve kezdték el írni... Persze, tennénk fel a költői kérdést, mi is változott azóta? SPOILER Egyértelmű volt, hogy a készítők minden családtag esetében csúcsra járatták a konfliktusokat - egyes karakterek esetében már-már túlfeszítve a húrt -, hogy aztán minél látványosabb legyen a "bukás". A túlzások talán szándékosak volt több esetben, ami ilyenkor szimbolikus töltetet kap (a lopott pénzről való döntés, a gyerek világrahozatala), ami aztán mind a választott új élet irányába vitte a család sorsát. A végére egy nagy időugrás is belefért, és jöhetett a csendes zárás. Volt, amit lehetett volna rövidíteni (pl. Janka szenvedése) és máshol jobban kibontani, illetve sokkal jobban megoldani technikailag (Janka gumiarca), de összességében így is egy remek, az utóbbi évek legjobb hazai készítésű sorozatának záró évadát láthattuk! Még több ilyet!

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
26 Nov

FILMAJÁNLÓ - 2018w47

Közzétette biroph, 2018-11-26 08:46

Mondhatnám, ha igaz lenne, hogy magyar hetet tartottam, de csak 3 hazait abszolváltam. A nagy vitákat kiváltott, mészároslőrincet kiáltó Kojot-ot, ami jobb volt, mint amire számítottam; és két Köbli filmet, amikben mindig van egy kis történelem, egy kis moralizálás és sok izgalom. Végre letudtam a Westworld 2. évadát is, ami a folytatásra nézve veszélyekkel teli, de továbbra is lebilincselő sorozat. A most nyári blockbuster időszakból a legjobb és talán a legrosszabb akció volt még, majd levezetésnek az OSS 117 második kalandját vigyorogtam végig. Fárasztó hét volt...

Kojot (2017) - Action, Drama - Dir.: Márk Kostyál - IMDb: 7,5/10; My rating: 7/10
Tűzkőre érkezik Bicsérdi Misi, mert földet és rozoga házat örökölt nagyapjától, az öreg Misutól, aki a maga idejében igazi fenegyerek hírében állt. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő 30-as, nem találja helyét az életében, munkájában, párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat. Ez a gúnya azonban egyre jobban szorítja. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, amelyben igaz célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt. A természetközeli idillben végre kezdi megtalálni magát, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy a határban meghúzódó telkeket pitiáner összegekért kebelezi be Tűzkő nagybirtokosa, a helyi mindenható "Döbrögi", Szojka Pál és fia, hogy egy svéd multi számára adja el a völgyet. ► Parázs konfliktusok, ellentétes érdekek, hirtelen, elemi erővel felszínre törő indulatok és a vidéken uralkodó ököljog képezik Kostyál Márk első nagyjátékfilmjének, a Kojotnak a gerincét. A virtus, ahogy a közeg is, nagyon magyar, de a cselekmény hollywoodi stílusú, különösen sokat merítve a western elemeiből. Számomra a Kojot utolsó húsz-harminc perce, amikor az alkotók hirtelen megoldásokat kínálnak mind a birtok, mind Misi férfiidentitásának és párkapcsolatának konfliktusaira, már kissé következetlennek hatott, így kevésbé tetszett. Ráadásul a rendező túlzásba viszi a lassításokat a nagy leszámolás során, így a potenciálisan bivalyerős akció elveszíti erejét. Mindazonáltal kellemes csalódás volt a film, ami egyszerre szól az emberi jellem fejlődéséről, a generációk közti kapcsolatokról, vagy napjaink nagy magyar valóságáról, de mégsem tűnik úgy, mintha a napisajtót rágná a szánkba. 

Örök tél (2018) - Drama, History, Romance - Dir.: Attila Szász - IMDb: 7,5/10; My rating: 8/10
1944 decemberében orosz katonák nőket gyűjtenek be egy dél-dunántúli kis faluban. Azt mondják, dolgozni viszik őket három hétre. Irén, a sváb fiatalasszony - akinek férje a fronton harcol - kislányát és szüleit hátrahagyva sorstársaival nekiindul az ismeretlennek. Bevagonírozzák őket és egy hosszú és keserves vonatút után a Donyec-medence egyik táborában találják magukat. A svábokat, mint háborús bűnösöket kezelik, és felelőssé teszik őket a német katonák által elkövetett borzalmakért. A táborban, a bányában embertelen körülmények vannak, keveset ér az emberi élet. A lelkileg és fizikailag is összetört Irén megtetszik, egy fogolytársának - a maga szabályai szerint túlélni igyekvő Rajmundnak - akinek az életét is köszönheti. A férfi és a nő között különös kapcsolat szövődik, melynek épp úgy szabályai vannak, mint a túlélésnek. Vajon sikerül-e hazajutniuk? ► Önmagában is ritkaság, hogy egy hasonló történet főszereplői nők legyenek, de további különlegesség, hogy egy magyar film a magyarországi svábokról szól. Az Örök tél így egy, a málenkij robotnál is kibeszéletlenebb szégyenfoltról, a nemzetiségek kollekív bűnösségének világháborús tragédiájáról is szól. A film a nyílt kegyetlenkedés mellőzésével elkerüli a hatásvadász jelleget, miközben a képi ábrázolás terén erősít rá a szenvedésre és a kilátástalanságra. Meglep pár remekül kinéző totállal és ötletes kameramozgással a nézőt. A kietlen havas táj atmoszférikus (az Örök tél egy részét Szlovákiában vették fel), a néhol trükkökkel odarakott hó pedig teljesen hihető. A belső terekben már feltűnik a szerényebb tévéfilmes forma, de összességében magasan ez Szász Attila legjobb képi világú filmje. Nekem kimondottan tetszett a nyíltan kimondott morális dilemma feszegetése is. Melyik taktikája válik be: a rideg, elszigetelődő és önző ügyeskedés, vagy az empatikus, vallásos, érzelmeit el nem fojtó küzdelem a célravezető? Lehet-e embernek maradni az embertelenségben és közben túlélni? Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró párosa számomra nagyon kellemes meglepetés okozott ezzel a filmmel, aminél nem éreztem, hogy belassulna, merengene, mégis részletezően tudja bemutatni a drámai részeket. 

Trezor (2018) - Thriller - Dir.: Péter Bergendy - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Az alaphelyzet hihetetlen, de igaz: a szabadságharcot vérbe fojtó, újraszerveződő belügyesek '56 novemberében azzal a kínos helyzettel szembesülnek, hogy képtelenek behatolni saját trezorjukba, ahol a bizalmas, személyes anyagokat őrzik. A speciális trezorkulcsok a forradalom zűrzavarában elvesztek, a trezorajtó pedig olyannyira bombabiztos, hogy a kézigránátnak sem enged. Pedig az épületet felügyelő orosz katonák sok mindennel próbálkoznak. Végül rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani bankrablót, akinek egyszer már sikerült feltörnie ezt a trezort. A fegyenc azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított... ► A Trezor erőssége, hogy pusztán néhány szereplővel és gyakorlatilag egyetlen helyszínnel képes a bemutatni az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni zűrzavart. Köbli megint ügyesen nyúlt ehhez a témához is: történelmi esemény, illetve korszak esszenciáját megragadva ütköztet emberi sorsokat. Anger hitelesen formálja meg a kisembert, aki egyszerre bűnös, aki bűnhődik, munkás, aki hisz a rendszerben, széftörő, akiben ott a szakmai büszkeség, illetve apa és férj, aki szeretné viszontlátni a családját; közben sziszegve, morogva bazmegel, de úgy, hogy a néző nem tudja nem szeretni, nem tud nem azonosulni vele. Izgalmas és fordulatos 1956-os film tankok, barikád és Molotov-koktél nélkül.

Mission: Impossible - Fallout (2018) - Action, Adventure, Thriller - Dir.: Christopher McQuarrie - IMDb: 7,9/10; My rating: 8/10
Ethan Hunt és az IMF csapat ismerős szövetségessel együtt fut versenyt az idővel egy balul elsült küldetés után… Próbálnak visszaszerezni három plutóniumgolyót a Szindikátus maradványaként fenn maradt Apostolok szervezetétől, de cserébe át kell adniuk a legutóbbi alkalommal elfogott veszélyes terroristát, Solomon Lane-t. ► Már a Titkos Nemzet esetében is észrevehető volt, hogy kevesebb hangsúly került Ethan Hunt természetfeletti fizikumára, és felerősödött a belső vívódásának, jóságának és emberségességéneknek jelentősége az egyes helyzetekben. Mindezt most szájbarágósan is megkapjuk, de nem zavaróan. Az Utóhatás önreflexívebb is az eddigi M:I-filmeknél; szinte mindenki önmaga fáradt paródiája, élen a folyamatosan kifulladó, széthízott fejű Ving Rhamesszel. Míg az U.N.C.L.E. embere után ismét jó svádájú kémhercegként láthatjuk a vásznon a bajszos Henry Cavill-t, aki jól hozza a nyersebb karaktert a filmben. És hát az akciójelenetek: hajmeresztőek és jól megkomponáltak is, ami az operatőri mellett a vágó munkáját is dícséri! Meg, hát Cruise-t, aki láthatóan minden izmával azon van, hogy megmentse az akciófilm eszméjét és ez tagadhatatlanul sikerül is neki. A kamera nem hazudik, amikor a közeli felvételeken azt látjuk, hogy Ethan Hunt egy repülő helikopterre mászik fel, vagy amikor macskaköves párizsi utcákon száguldva motorozik bukósisak nélkül, túlélve minden hajtűkanyart, akkor bizony őt látjuk. Az Utóhatás erős film, ugyan a műfaj megújítójaként nem fogjuk emlegetni, de az biztos, hogy hatodik résztől ennek az élménynek a töredékét sem szoktuk kapni. Cruise, McQuarrie és a stáb többi tagja bebizonyította, hogy ilyenkor sem lehetetlen küldetés valami nagyot alkotni. 

The Meg (2018) - Action, Horror, Sci-Fi, Thriller - Dir.: Jon Turteltaub - IMDb: 5,8/10; My rating: 5/10
Amikor az Amerikai Haditengerészet különleges búvárja, Jonas Taylor egy balul sikerült bevetés után azt állítja, hogy a társai azért haltak meg mind, mert a tenger mélyén egy réges-rég kihalt őscápa támadt rájuk, senki nem hisz neki, és leszerelik. Ő viszont nem tud szabadulni az esettől: kutat, olvas tanul, szeretné megérteni, hogy mi történt vele – arra készül, hogy egyszer visszatér a mélybe, és szembenéz a társai gyilkosával. ► Nincs új a nap alatt a cápás, kiváltképp az óriáscápás történetek között sem, ugyanis aki aktívan követi a The Asylum stúdió vagy a SyFy agymenéseit, már úgy van vele, mindent látott, amit egy ilyen témából ki lehet hozni (homokcápa, szellemcápa, sokfejű cápa), mégis az idei versenyző egy meghökkentő és sosem használt eszközzel akar új utat nyitni ennek az egyébként minden körülmények közt abszurd témának: a minőséggel. A manapság kb. 130 millióból készült filmekkel viszont az a baj, hogy PG-13-ban kell izgalmasat összehozniuk, ami egy cápás témánál már-már lehetetlen küldetés. A látvány egyébként rendben van, de azért időnként megbicsaklik. Az díszletek monumentálisnak hatnak, de a CGI cápa néhol igen gyengus. A konfliktusok sablonosak, a forgatókönyv kiszámítható. Vagyis pontosan olyan, amilyenre számítunk. Sajnos a cápasztori, így önmagában, már nem annyira érdekes... 

OSS 117: Rio ne répond plus / A riói küldetés (2009) - Action, Adventure, Comedy, Crime - Dir.: Michel Hazanavicius - IMDb: 6,9/10; My rating: 6/10
1967-et írunk. Hubert Bonisseur de La Bath ügynök titkos megbízatást kap, amely szerint Rio de Janeiro-ba kell utaznia, és egy második világháborús náci tisztet kell felkutatnia. A küldetésben segítségére lesz egy rendkívül csinos Mossad-ügynöknő is. ► A korlátolt, rasszista és szexista Hubert Bonisseur de La Bath kalandja egy újabb részben. A titkosügynök szatíra riói folytatása számomra már elveszetette az újdonság hatását. A számos remek poén forrását adó és viccesen fárasztó figuránkat alakító Jean Dujardin mellett sok más nincs a filmben. Persze lehet, hogy nem is kell, de talán mégsem véletlen, hogy egy újabb folytatás már nem készült... Ennek ellenére egy szórakoztató esti program a viccesen kínos jellemkomikumok kedvelői számára. 

Westworld: Season 2 (2018) - Drama, Mystery, Sci-Fi, Western - My rating: 8/10
2016 szenzációja volt az HBO Michael Crichton klasszikus filmje ihlette sorozata, ami a mesterséges értelem hajnalán játszódott, és a bűnbeesés evolúcióját mutatta be olyan világban, ahol az ember minden vágyát kiélheti. Két évig kellett várni a második évadra, hogy Lisa Joy, Jonathan Nolan és J.J. Abrams irányítása mellett folytatódjék a sötét odisszea. A történetbe ott kapcsolódunk be, ahol abbamaradt, az androidok fellázadnak, és Dolores vezetésével átveszik a hatalmat az élménypark felett. ► Az egyértelmű, hogy a Westworld mindkét évada pazar módon kivitelezett sorozatot mutat, egészen elképesztő képi világgal, látványtervezéssel, színészi gárdával, mozifilmek számára is irigylésre méltó méretekkel, kivitelezéssel és ambíciókkal. A sztorin múlik tehát minden. A második évadban nem elég, hogy meghagyták az idő kifürkészhetetlenségét, de a terekkel és a „csapatok” narratívájával is játszadozni kezdtek (lásd „Mostantól mi vagyunk a történetünk írói.”), ami egy idő után rendkívül fárasztóvá és már-már követhetetlenné vált a cselekményfolyam. Őszintén szólva, én úgy 3-4. rész után el is engedtem a dolgot, és hagytam, hogy sodorjon magával az ár... :) A morálfilozófiai témák (emberi vs nem-emberi, szabad akarat vs írott kódok, valóság vs virtualitás) izgalmasak - én személy szerint rajongok értük - az újabb és újabb parkbeli világokon és karaktereiken keresztül, ötvözve a flashback történetekkel, rendkívül lebilincselőek. Akkor mi a baj? Egyrészt az, hogy ehhez a történetvezetés terén nagyon-nagyon sok erősen megkérdőjelezhető döntés társul, amik erősen rontják az élményt. Másrészt a robotika ilyen szintjén már tét nélkülivé válik a szenvedés és a halál (egy új testbe kerülhet feltöltésre a tudat vagy programkód), és nem tudod, hogy akit látsz egy adott testben, az most tényleg az a karakter-e, akire számítasz?! Innentől kezdve a kuszaság végtelen sorát eredményezheti a sorozat, ha a készítők nem figyelnek. Észrevettem magamon, hogy talán emiatt is, szinte csak William mellékszálai és fejlődése kötött le. Elbukdácsoltunk az évadzáróig, ami persze ellvart néhány szállt (pl. miért volt szükség a többszálú cselekményre), és szerintem izgalmas záróképsorokat kaptunk az elengethetetlen cliffhangerrel, de a folytatásban a fenti problematikára még jobban oda kell figyelniük a készítőknek, vagy az lehet az utolsó lehetőségük. Kapnak rá elég időt, hiszen a 3. évad majd csak 2020-ban érkezik... 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
21 Nov

FILMAJÁNLÓ - 2018w46

Közzétette biropsze, 2018-11-21 09:04

Egy időre elengedtem az amerikai vonalat, hogy a hétvégi filmmaratonra időzített újabb jelölések után ismét visszazökkenjek a régi kerékvágásba. Josh Brolin most megnéztett 5 filmjéből az idén már háromról írtam, most a másik kettőt is megosztom. A Foreigner-től való lelkesedésemben bevállaltam Jackie Chan egy újabb rendőrsztoriját, ami azonban kihagyható lett volna. Aztán kíváncsi voltam egy 10 éves izlandi drámára is. Denzel Washington még a régi, ahogy Brad Bird is és ez mind jót jelent...

Incredibles 2 (2018) - Animation, Action, Adventure, Comedy, Family, Sci-Fi - Dir.: Brad Bird - IMDb: 7,9/10; My rating: 8/10
Egy balul elsült, óriási károkat követelő közös akcióját követően illegálissá nyilvánítják a szuperhősködést, mire felbukkan a milliárdokkal rendelkező DEVTECH egy remeknek ígérkező elképzeléssel: be kell bizonyítaniuk, hogy a hősökre szükség van. A cég két kulcsfigurájaként működő testvérpár Nyúlánykában – Helenben -, a családanyában látja a potenciális első lépést, aki menő új felszereléssel folytatja „munkáját”, míg Bob, Mr. Irdatlan kell, hogy otthon maradjon a két nagyobbik gyerekkel és a kisbabával... ► A hihetetlen család 2 pontosan ugyanolyan, mint az első rész. Megvan benne minden, ami az első részt olyan emlékezetessé tette: gyönyörű animáció, fülbemászóan menő filmzene, komplex családi- és társadalmi problémák, látványos akciójelenetek és jópofa humor. Az író-rendező Brad Birdnek különös tehetsége van ahhoz, hogy egyszerre írjon történeteket a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Izgalmas problémákat dob fel a film a médiamanipulációtól kezdve a családmodellek változásáig éppen a szükséges mértékig kifejtve, miközben a gyerekek is megkapják maguk vicces, játékos, kalandos történetét. Mindent egybevetve egy remek, energiával, humorral, lélekkel és pozitív világszemlélettel teli kaland az egész családnak, amely szórakoztat, de elgondolkodtat, miközben a nosztalgiát és az üdítő modernséget mesterien keveri. 

San ging chaat goo si / New Police Story (2004) - Action, Crime, Drama, Thriller - Dir.: Benny Chan - IMDb: 7/10; My rating: 5/10
Wing (Jackie Chan) felügyelő egysége egy rablóbanda elleni rajtaütésben megsemmisül. A tragédia mély depresszióba és alkoholizmusba taszítja a lelkiismeretfurdallástól gyötört rendőrt. Néhány hónappal később egy fiatal tiszt próbálja meg kirángatni a gödörből az életúnt felügyelőt. A sok próbálkozás után a bosszú lehetősége váltásra készteti Winget, aki új társa oldalán megújúlt erővel ered a kegyetlen rablóbanda nyomába. ► Nem vagyok a rendőrsztori sorozat lelkes nézője, Jackie Chan-t is inkább csak a vígjátékaiban szeretem. Nem rossz irány persze, ha drámai jellegen erősíteni akarnak, ami látszik is forgatókönyvön, de a mellékszálak továbbra is nagyon elhanyagoltak. Az akciófilmeken edződött Benny Chan rendezőnek pedig lett volna lehetősége abban majd 2 órában, amire végül a történet kifutott, sajnos azonban az eredmény felemásra sikeredett. Összességében egy középszerű történet, isteni Jackie mutatványokkal.

Reykjavík-Rotterdam (2008) - Thriller - Dir.: Óskar Jónasson - IMDb: 6,7/10; My rating: 6/10
Kristófer élete kudarcok és csalódások véget nem érő sorozata. A legrosszabb döntése az volt, amikor egy hajón dolgozott és alkoholcsempészésre adta a fejét. Persze lebukott és rács mögé került. Szabadulása után biztonsági őrként helyezkedik el. Próbálja meghúzni magát és igyekszik támogatni a családját. Az anyagi nehézségei miatt azonban egyre nehezebben megy. A kilátástalan helyzetben Kristófer igent mond a régi haveroknak, hogy még egy utolsó utat csinál Reykjavik és Rotterdam között. ► Izland ezt a filmet nevezte anno a legjobb külföldi film Oscar-díjára, majd persze kapott is egy amerikai remake-et Contraband címmel Mark Wahlberg, Kate Beckinsale és Ben Foster főszereplésével. A kliséhalmaz az eredetiben és a remake-ben is nyomot hagy, de az izlandi nekem legalábbis autentikusabbnak láttatta a sztorit, a konfliktusokat. A nagy izgalom, amit egy thrillernél várnék, azonban elmaradt.  

The Equalizer 2 (2018) - Action, Crime, Thriller - Dir.: Antoine Fuqua - IMDb: 6,8/10; My rating: 6/10
Egy titkos ügynöknek elege lett. Robert McCall (Denzel Washington) azt hitte, visszavonulhat a harctól, de rá kell jönnie, hogy számára most kezdődnek az igazán veszélyes évek. Legyőzhetetlen, kemény és keserű: de ha azt látja, hogy az erősebbek a gyengébb ellen fordulnak, akkor közbelép, és nem érdekli a túlerő. Sosem alszik. Éjszaka egy nagyváros sötét utcáit járja, és figyel. És ha bajt szimatol valahol, már indul is… ► Négy évnek kellett eltelnie, hogy ismét Robert McCall bőrébe bújjon az Oscar-díjas színészlegenda, Denzel Washington. Ezúttal sem kell csavaros kémtörténetre számítani, a fordulatok kiszámíthatóak, az értékrend továbbra is kőegyszerű (a gonoszak meglakolnak), de szerencsére nem a „több és nagyobb egyenlő jobb” folytatás-elvet követi Antoine Fuqua, nem kell világot megmenteni, nem hússzal több embert kell leverni, még csak nem is a kreatívabb öldökléssel akar mást mutatni. A film hozza az elvárt színvonalat, és pont annyiban különbözik az első résztől, hogy annak folytatása, és ne szó szerinti megismétlése legyen.

True Grit (2010) - Drama, Western - Dir.: Ethan & Joel Coen - IMDb: 7,6/10; My rating: 8/10
A tizennégy éves Mattie Ross apját hidegvérrel lelőtte a gyáva Tom Chaney, és a lány eltökéli, hogy az igazságszolgáltatás kezére adja a bűnöst. Segítséget kér az iszákos, hamar a fegyveréhez kapó békebírótól, Rooster Cogburntől. Ketten nekivágnak - a férfi tiltakozása ellenére -, hogy levadásszák Chaneyt. Az apja vére azt diktálja Mattie-nak, hogy a bűnözőt az indiánok földjén át is üldözze, és megtalálja őt a LeBouef nevű texasi ranger előtt, aki egy szenátor meggyilkolása miatt vinné Chaneyt Texasba... ► A szokásos Coen elemek (anekdotikus jelenetek, riposztos párbeszédek, a jellemek némi iróniába való elhajlítása) a monstani filmjükben westernkörnyezetbe ágyazva némileg belesimulnak az utóbbi évek trendjébe (3:10 to Yuma, Appaloosa stb.). Ahogy a No Country for Old Men-ben, itt sincs semmi tipikus hősiesség. Hailee Steinfeld, Jeff Bridges, Josh Brolin, Matt Damon és Barry Pepper játéka remekbe szabott. Ahogy az operatőri munka és a zenei aláfestés is: míg Deakins gyönyörűen megkomponált képei hibátlanul idézik meg a korhangulatot, és végig vezetik a tekintetet, addig Burwell visszafogott zenéje „csak” az éjszakai fináléra érik be igazán. Ebben a westernben nincs sok pisztolypárbaj, ez a másfajta, hihetőbb vadnyugat. Az erőszak gyors és... hát erőszakos. Kirobban és már vége is... 

No Country for Old Men (2007) - Crime, Drama, Thriller - Dir.: Ethan & Joel Coen - IMDb: 8,1/10; My rating: 9/10
Minden úgy kezdődik, hogy Llewelyn Moss talál egy teherautót, amelyet egy csapat hulla őriz. A kocsiban egy jó adag heroin és két millió dollár pihen. Amikor Moss elveszi a pénzt, olyan katasztrofális erőszakhullámot indít el, melyet még a korosodó, kiábrándult Bell sheriff személyében képviselt törvény sem tud megfékezni. Ahogy Moss megpróbál egérutat nyerni üldözői, de legfőképp egy rejtélyes figura elől, aki pénzfeldobással dönt emberi életekről, a film úgy növi ki a krimi kereteit, és kezd felölelni olyan témákat, melyek egyfelől ősiek, mint maga a Biblia, másfelől véresen frissek, mint a ma reggeli hírek... ► A Coen testvérek most nem poénkodnak: a No Country for Old Men egy szomorú film. Nem patetikus, mint ahogy azt a cím sugallhatná, hanem egy felnőtt western, amelyben darabos, nehézkes járású cowboyokat láthatunk, akik nem beszélnek sokat, mert nem is igazán van mit mondaniuk. Az idők változtak, indiánok sincsenek, a cowboyok kiöregedtek, s lassan nem a fehér emberé a főszerep: a világ ezerrel száguld a saját pusztulásába. Az öregek szerint bezzeg az ő idejükben milyen más volt minden. A filmre jellemző "lassú víz partot mos" tempóval minden egyes történés elkerülhetetlennek érződik, akárhogy is küzdjön az a pár szereplő ellene. Szertefoszlik a biztonság álma, a jók meghalnak, és egyre egyértelműbb, hogy nincs Isten... McCarthy No Country for Old Men-je a világvége krónikája; nincs benne zene, mert a teljes pusztuláshoz a csend illik, kész, megtörtént, és baszhatjuk. Remekmű... 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
12 Nov

FILMAJÁNLÓ - 2018w45

Közzétette biroph, 2018-11-12 08:53

Hát, kettő film fért megint csak bele. Az a "nyavalyás" Westworld is nagyon lassan fogy, bár így van időm meghallgatni visszamenőleg a részenkénti podcastokat (https://www.slashfilm.com/category/features/slashfilmcast/decoding-westw...), meg tudok azért haladni Michio Kaku: Hipertér c. könyvével, ami igyekszik közérthetően elmagyarázni a multidimenziós terek mibenlétét. Ennek ellenére nem könnyű olvasmány, de most már végigkűzdöm, kerül, amibe kerül :)  

Bai ri yan huo / Black Coal, Thin Ice (2014) - Crime, Mystery, Thriller - Dir.: Yi'nan Diao - IMDb: 6,7/10; My rating: 7/10
1999-ben számos holttestet fedeznek fel egy Észak-kínai kisvárosban. Mikor megpróbálják elkapni a feltételezett gyilkost, a rajtaütés során meghal két rendőr, egy pedig súlyos sebesüléseket szenved. A túlélőt leszerelik, aki egy gyárban lesz biztonsági őr. Öt évvel később újabb rejtélyes gyilkosságok történnek, ezért a férfi egy régi munkatársával szövetkezve nyomozni kezd. A szálak egy mosodában dolgozó lányhoz vezetnek, aki valahogy minden áldozattal kapcsolatban állt. Az ex-rendőr ügyfélnek adja ki magát, hogy közel férkőzzön a nőhöz, akibe hamarosan beleszeret... ► A Fekete szén, vékony jég noir-kriminek 2014-ben az Arany (Legjobb film) és az Ezüst (Legjobb férfi főszereplő) Medvét is sikerült megszereznie a Berlini Filmfesztiválon. Bár a szinte zene nélküli film lassú folyású, melodrámai, de pont azelőtt, hogy már kicsit fészkelődnénk a helyünkön, na, történjen már valami érzéssel, érkezik egy erős jelenet vagy fordulat a történetben, ami újra lendületet ad a cselekménynek. A csontig hatoló, fagyos-havas hangulat a vidéki szocialista ipari nagyváros koszos, szürke utcái, üzletei, a munkahelyek nagyon ismerősek voltak. A film játszódhatott volna egy észak-magyarországi bányászvárosban úgy a 70-es, 80-as évek táján is. A detektívsztorin túl tehát kapunk egy nyomasztó társadalomrajzot is a noir filmek stílusában. S mindez néhány igazán jó rendezői és operatőri bravúrral megtoldva. 

Chui lung / Chasing the Dragon (2017) - Action, Biography, Crime, History - Dir.: Jason Kwan, Jing Wong, Aman Chang - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
A brit fennhatóság alatt Hongkongban az igazságszolgáltatás irányítását a 60-as évekre a totális korrupció jellemezte. A britek osztották fel a területeket, amiket a helyi magas beosztású rendőrök osztottak ki a triádok között. Ebbe a körbe került bele a nincstelen bevándorlóból lett harcos, Ho, akire elég hamar felfigyel a Lee Rock, a bandákat felügyelő nyomozó. ► Donnie Yen-t most nem kung-fu hősként, hanem felkapaszkodott drogbáróként, míg Andy Lau a tőle várható profi alakítással egy korrupt zsaruként látjuk viszonta bandaháborúk és a korrupció ellepte Hong-Kongban. Látványos, 60-as évek nosztalgiája, amiben vegyesen van sok akció, a nyersebb, reálisabb fajtából, és sok drámai rész is, ami összhangban van az életrajzi jelleggel. Több amerikai és európai alkotás mutatott már be hasonló témát, valószínűleg a korrupció világának társadalmi lenyomata univerzálisnak tekinthető. A főszereplők kapcsolata több szituációban is árnyaltan bemutatásra kerül, amire van is idejük a készítőknek, hiszen a film több mint 2 órás. Ez a másik nagy gyengéje a filmnek... Összességében egy korrekt kínai maffia-sztori, amire nagybetűkkel fel lehet írni: "brotherhood, blood and money".

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
05 Nov

FILMAJÁNLÓ - 2018w44

Közzétette biroph, 2018-11-05 09:11

Hát, azt hittem ebbe a hétbe több minden fog beleférni, de az őszi szünet elvitte az időmet. :) Na, jó, a Westworld-öt is néztük, de még mindig nem jutottunk a végére. Amiről egyébként én úgy látom, hogy még az első évadnál is jobb, de persze várjuk ki a végét! A filmek terén továbbra is maradt a kínai-francia-olasz vonal... most 3, egészen jó találattal...  

La cité des enfants perdus / The City of Lost Children (1995) - Fantasy, Sci-Fi - Dir.: Jean-Pierre Jeunet, Marc Caro - IMDb: 7,6/10; My rating: 7/10
Krank, az őrült zsarnok álmatlanságban szenved. Alszik, de semmit sem álmodik. Barátja épít egy különleges gépet, amellyel el lehet lopni mások álmait. A tenger közepén úszó szigetén élő Krank a Küklopszok segítségével gyerekeket rabol el egy közeli kikötőből. Az egyik csemete Denree, a hároméves árva, akit egy elképesztően erős és egyúttal szelíd férfi nevel. A nevelő nem hagyja Krank kezében a kisfiút. ► Az elveszett gyerekek városa vizualitásban erős, aprólékos, álomszerű történet, amiben a gyerekek tiszta és a felnőttek torz, gátlástalan világa csap össze egymással. Olyan groteszk módon, mintha a Twist Olivér és a steam-punk egyvelege lenne. Jean-Pierre Jeunet-nek megvan a sajátos kézlenyomata, elég ha csak a következő filmeket teszem a neve mellé: Delicatessen (1991), Amelie csodálatos élete (2001), Hosszú jegyesség (2004), Micmacs (2009). Ezek közül is inkább az első és az utolsóra hasonlít leginkább. ...és ha már a szürrealitás világa, akkor Dominique Pinon, Ron Perlman, Daniel Emilfork már-már kötelező szereplői az ilyen filmeknek. Így 23 évvel a film moziba kerülése után is azt kell mondanom, hogy némi vontatottsága és nagy mértékű kiszámíthatósága ellenére is élmény a film.  

Cui mian da shi / The Great Hypnotist (2014) - Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Leste Chen - IMDb: 7/10; My rating: 7/10
Xu Ruining egy neves hipnoterapeuta, aki ragyogó karrier előtt áll. Egy nap új páciens jelentkezik nála, egy fiatal lány, Ren Xiaoyan. Hamarosan kiderül, hogy Xu még nem találkozott ilyen bonyolult esettel a pályafutása során. Annak ellenére, hogy minden tudását és tapasztalatát latba veti, mindez kevésnek bizonyul, hogy rájöjjön, mi okozza a lány problémáit. A beteg sápadt, megtört, mindenre agresszívan reagál, ugyanakkor teljesen bezárkózik. Xu hamarosan rádöbben, hogy szörnyű csapdába esett. ► A film nagyon jó és hatásos felütéssel kezdődik, megragadja a figyelmet és egy jó időre odaszögez a vászon elé. Nagyon jók a jelentek beállításai, a hangulathoz sokat ad a zenei aláfestés is és a két szereplő, főleg talán a terapeutát alakító Zheng Xu nagyon jó választás volt a casting részéről. - SPOILER - A szépen adagolt információk, a történet építgetése nagyon jó a film kb. kétharmadáig, aztán a történet stílust vált: a misztikumot gyorsan váltja a dráma, amire aztán talán túl korai és túl didaktikus is a magyarázat. Ezzel együtt egy egészen kellemes meglepetés volt a film, csak ajánlani tudom.

Ŕ bout portant / Point Blank (2010) - Action, Crime, Drama, Thriller - Dir.: Fred Cavayé - IMDb: 6,8/10; My rating: 7/10
Samuel ápolóként dolgozik egy kórházban, ahonnan az orra előtt rabolják el várandós feleségét. Miután a leütött férfi magához tér, kideríti, hogy egy veszélyes bűnöző, Sartet felelős az emberrablásért, és ha még életben akarja látni a feleségét, engednie kell Sartet követelésének. Samuel csakhamar a rivális gengszterek és a lövöldözésre kész rendőrök kereszttüzében találja magát, miközben versenyt kell futnia az idővel, hogy megmentse feleségét és még meg nem született gyermekét. ► A sok Point Break ne zavarjon össze senkit, ez a 2010-es francia Fred Cavayé üldözéses thrillerje. Jó látni, hogy egy működőképes zsánerhez nem kellenek sokmillió-dolláros sztárok, extra-látványos térhatású fityfene, elég hozzá egy jó tempóban elmesélt, nagyobb logikai bakugrásoktól mentes épkézláb történet. Ezt a sztorit, amit itt elmesélnek, már láttuk (jó)néhány variációban, de attól még mint film, technikailag, struktúrájában jól van összerakva. Kategóriájában remek, végig tempós és izgalmas.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
29 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w43

Közzétette biroph, 2018-10-29 09:52

Folytattam a héten a kínai-francia-olasz válogatást, miközben a Westworld 2. évadával is döcögősen, de haladtunk...  

Xi yan / The Wedding Banquet (1993) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Ang Lee - IMDb: 7,7/10; My rating: 7/10
Vaj-tung azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült született tajvaniként tisztes karriert befutni Amerikában, a lehetőségek hazájában, s már az állampolgárságot is megszerezte. Odahaza viszont, idősödő szülei már csak azt szeretnék, ha fiukat boldog férjnek és családapának tudhatnák. Ám a házasságnak, amire a szülők oly forrón vágynak, komoly akadálya van: Vaj-tung Simont szereti. Egyetlen megoldás van: az aggódó rokonságnak prezentálni kell egy nőnemű menyasszonyt, s erre megvan az eszményi önkéntes jelölt Vej-vej, az illegálisan bevándorolt kínai festőművész leányzó személyében. ► Egy egész jól összerakott comingout-dramedy, ami 1993-ban a legjobb külföldi film kategóriájában Ang Lee számára az első Oscar jelölést. Könnyed, mosolyogtató, inkább vígjáték, de azért minden szereplőnek, a meleg és heteró "tábornak" is megvan benne a maga kis drámája. Nem egy kihagyhatatlan alkotás és mély érzelmeket nem fog kavarni senkiben, de mégis emberközelivé teszi a felmerülő konfliktusokat, így kiemelkedik a hasonló témájú filmek közül.

OSS 117: Le Caire, nid d'espions / OSS 117: Cairo, Nest of Spies (2006) - Action, Adventure, Comedy, Crime - Dir.: Michel Hazanavicius - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
A rendező, Michel Hazanavicius az OSS 117-sorozatból és az 50-es, 60-as évek többi titkosügynök-filmjeiből merítve alkotta meg fergeteges kémfilm-paródiáját. A tökéletes retrohangulat és az ügynökzsáner kliséinek felvonultatása igazi szórakozást ígér Jean Dujardinnel a főszerepben. ► A The Artist rendezőjének titkosügynök-paródiájában Jean Dujardin bohóckodik és Bérénice Bejó az eyecandy ráadás. Azonnal rávágnám, hogy egy jobb James Bond paródia, de hát én is csak most tudtam meg, hogy az OSS 117-es ügynök évekkel beelőzte James Bondot: az első regény, amiben felbukkan, 1949-es, míg Fleming első Bond-könyve 1953-ban jelent meg. Mindegy is. A film főhőse a korlátolt, rasszista és szexista Hubert Bonisseur de La Bath, egy igazi csajozógép, aki imád táncolni – és Dujardinnek nagyon jól állt a szerep és a hátrafésült haj. A filmet természetesen nem a fordulatos történet, hanem a vicces helyzetkomikumok, valamint a lazaság viszi előre, és a nagyon fárasztó és a hangosan felröhögös poénok éppen jó egyvelege teszi egy vidám esti kikapcsolódássá.  

La sconosciuta / The Unknown Woman (2006) - Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Giuseppe Tornatore - IMDb: 7,5/10; My rating: 8/10
A megaláztatásokkal és kegyetlenségekkel teli múltja elől menekülő Irena Olaszországban keresi a helyét és jövőjét. A két idősík szoros összefonódásából apránként egy rejtélyes, feszültségekkel teli történet bontakozik ki. Ki is valójában Irena, és miért akar bármi áron takarítói állást szerezni magának egy exkluzív lakóépületben, illetve az ott élő egyik aranyműves család alkalmazásába kerülni? Kik járnak a nyomában sötét, tragikus múltjából, és miért fenyegetik terveit? ► A szentimentális Cinema Paradisót és a negédes Malenát is készítő Tornatore 2006-ban egy olyan munkával jelentkezett, amely először erotikus thrillernek ígérkezik, majd váratlan hitchcocki fordulatokat vesz, hogy a végén melodrámába forduljon. Egyik műfaj ide, másik műfaj oda, a rendező mindent megtesz, hogy kemény fából faragott hősnőjét a legmélyebb kétségbeesésbe taszítsa. Feltárul előttünk egy olyan világ, melynek rémségei döbbenetet, de az együttérzést, a megértést is kiválthatja a nézőből. Sokkoló film, de mély tanulságokat is von maga után. A trükk, hogy voltaképp egy nagyon szimpla sztorit mesél el, de azt olyan apró darabokra vagdosva tárja elénk a film első felében, hogy aztán a vége után visszagondolva, bámulatosan komplexnek tűnik. Nagyon szép, feszült, aprólékosan, magabiztos profizmussal felépített film, remek képekkel, jellegzetes Morricone-zenével, és pár igazán megrázó jelentsorral/fordulattal.

Pour elle / Anything for Her (2008) - Crime, Drama, Thriller - Dir.: Fred Cavayé - IMDb: 7,2/10; My rating: 7/10
Mivel más, legális lehetősége nem maradt, egy középiskolai tanár vakmerő tervet dolgoz ki az ártatlanul bebörtönzött felesége kiszabadítására. Az aprólékos munkával kidolgozott szökés kivitelezése szinte lehetetlennek tűnik. Elég egyetlen hiba, és mindannyian a börtönben végzik. ► Vincent Lindon és Diane Kruger főszereplésével készült el az eredeti, amit aztán Paul Haggis szinte kockáról kockára újraforgatott Russel Crowe-val és Elizabeth Banks-szel A következő három nap címmel. A változtatások gyakorlatilag jelentéktelenek az eredeti műhöz képest, talán még a feliratok is passzolnának ;) Szóval, aki látta az utóbbit, az látta a franciát is. Mondanám, de az nem lenne a teljes igazság. Spoiler nélkül, szerintem Vincent Lindon és Diane Kruger sokkal jobban hozza a kétségbeesés és a határozottság szintjei közötti hullámzó átmeneteket, mint ahogy sajnos Crowe és Banks a remake-ben. Ezzel együtt, míg nálam The Next Three Days egy teljesen felejtős akcióthriller a tucatamerikai felhozatalból, addig valahogy a francia - és ezt most mindenfajta európai nacionalizmus nélkül - sokkal hangulatosabb, drámaibb és ezért az alapszitu is jobban átérzehető.  

Angel-A (2005) - Comedy, Drama, Fantasy, Romance - Dir.: Luc Besson - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
André több nehézfiúnak is tartozik, akik meg akarják őt ölni. Pénze nincs, amivel rendezhetné adósságát, az egész világ elfordul tőle. Végső elkeseredésében öngyilkosságra szánja el magát. Már majdnem leugrik a hídról, amikor észreveszi, hogy egy gyönyörű lány áll mellette, aki szintén ugrani akar. André megmenti a lány életét, aki ezután mellé szegődik és hálából segít neki rendezni az életét. ► Kicsit talán nagyképűen hangzik, de kezdem újra felfedezni Luc Besson tehetségét. Nem tartom őt egy rendezőóriásnak, de egy jó mesélőnek igen. És, amikor eltalálja a témát, képes remek dolgokat, világokat teremteni. Az Angel-A szívet melengető története azt mutatja be, milyen nem egyedül lenni a problémáinkkal. A helyenként humoros alkotás sokszor vált borongós hangvételbe, amelyre a fekete-fehérbe átültetett képsorok csak még inkább ráerősítenek. Az egyszerű történet szinte kiemeli a két ember kapcsolatát, kettejük kételyeit, csalódásait és végső törekvését valami jobb felé. Szép film ez kiemelkedő karakterekkel és hatásos megformálásokkal. Debbouze tökéletes a szánni való szürke kisember szerepére, míg Rasmussen a fekete-fehér filmvásznon is tündököl a makacs, vagány és elégedetlen angyal szerepében. Az Angel-A története teljesen kiszámítható, rendkívül egyszerű az eseményszál is és a befejezés pedig lehetett volna valami kevésbé didaktikus. Ezzel pedig az Angel-A nem váltja meg a világot, viszont hangulatosan és gyönyörű képekkel mutatja be, hogy sokszor elég egy másik ember, aki azonban képes erre... 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
24 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w42

Közzétette biropsze, 2018-10-24 09:24

Időnként ki-ki kacsintok az amerikai filmek világából is, miközben persze tudom, hogy nem csak Hollywoodból áll a világ és az indiai borzadályokon kívül tényleg mindenevő vagyok a filmek terén is, de nem is könnyű beleakadni minőségi darabokba akár ha Európáról, akár ha Ázsiáról beszélünk. Kis túlzással. A következő filmmaraton tervezgetem, és most éppen ez is a koncepció: elkerülni a szokásos amerikai produkciókat és így bőven 200 film után a maratonos társasággal egy kis kitérőt tenni a "tengeren inneni" alkotások világába. Azzal talán sokat nem árulok el, hogy francia, olasz és kínai filmek versenyeznek majd egymással, először azért, hogy átjussanak az én szűrőmön, majd pedig a szavazás alkalmával. Ezen a héten is válogattam... miközben kiolvastam Yuval Noah Harari: Homo Deus c. könyvét, ami után rohantam a boltba a most megjelent 21 lecke a 21. századra harmadik könyvét is begyűjteni. Meg elkezdtünk két sorozatot is nézni a héten, szóval folyamatban van sok minden, de befejezni egyelőre csak ezt az egy-egy olasz és francia darabot tudtam...  

La proie / A zsákmány (2011) - Action, Crime, Drama, Thriller - Dir.: Eric Valette - IMDb: 6,7/10; My rating: 6/10
A bankrabló Franck Adrien börtönbüntetését tölti, miután kirabolta a nemzeti bankot. Mielőtt elkapták, sikerült elrejtenie a pénzt, de most nem csak a rendőrség keresi. Amikor a bíróság a cellatársát, Jean-Louis Maurelt ártatlannak nyilvánítja, Maurel megígéri, hogy vigyázni fog Franck családjára. De egy nap egy férfi, Manuel Carrega elmondja Franck-nek, hogy Maurel egy sorozatgyilkos, és a családja veszélyben van. Franck megszökik a börtönből, és Claire Linné rendőrnővel együttműködve próbál Maurel nyomára bukkanni. ► Egy közepes francia akcióthriller, amiben a zseniális és a gyengécske megoldások erősen keverednek, így bár nem születhetett belőle kiemelkedő alkotás, de az esti kezdés ellenére simán ásítás nélkül is nézhető volt. A film első fele kimondottan érdekfeszítően indul, a felépített egészen hihető szituációk, a hangulat teljesen rendben volt: börtön, kemény srácok, véres bunyók. Majd jön a szabadulás, parkour szerű menekülési helyzetek, üldözés, amibe már sok bénaság és hihetetlen jelenetek kerülnek. A film persze ezzel együtt sem rossz, mert végül csak egy teljesen átlagos thrillerré fejlődik vissza, és láttam már sokkal rosszabb befejezést is. Eric Valette rendező egészen klassz alapanyagból készített egy teljesen vállalható filmet.

Le conseguenze dell'amore / A szerelem következményei (2004) - Crime, Drama, Romance - Dir.: Paolo Sorrentino - IMDb: 7,6/10; My rating: 7/10
Minden embernek van valami titkolnivalója. Titta Di Girolamónak azonban több, soha el nem mondott titka is van. Ez nyilvánvaló. Máskülönben miért kellene egy ötvenéves déli születésű olasz férfinak Svájc egyik névtelen városkájában, egy névtelen szálloda szobájában bujkálnia? Nincs senkije, elveszett ember, aki titokban évek óta mereng valamin. De min? És miért? Mi lehet Titta di Girolamo bevallhatatlan titka? ► Sorrentino filmje nem egy szokványos krimi, hanem valamiféle film-noir szeretne lenni. Illetve, lehet, hogy az is, ezt nem tisztem megítélni, de a magányos, kimért, füstfelhőbe burkolózó, fekete-fehér, letisztult formák és a film lassú menete alapján nem nagyon lehet más. A pszichedelikus elektronikus zene is kiegészíti ezt az ábrázolásmódot, ahogyan bemutatja a technokrata és szürke fõszereplõt, a még szürkébb Svájcban. Consequences of Love egyszerre szól a tehetetlen magányról, a közönyről, a félelemről, a szerelem bonyodalmasságáról, elillanásáról, megszületéséről és az élet bonyolultságáról. Arról, hogyan veszi el egy anno sikeres brókertől az életét a La Cosa Nostra... Sorrentino nem szeret sokat beszélni, erre azért készüljetek fel. Ő inkább megmutatja képekben, nüanszokban, apró, alig észrevehető arcvonásokban azokat a pillanatokat, azokat az érzéseket, amelyekről valóban nehéz beszélni.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
18 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w41

Közzétette biropcs, 2018-10-18 20:00

Vegyes héten vagyok túl, jobb-rosszabb filmekkel... de előtte mindenképpen ajánlanom kell Yuval Noah Harari: Sapiens - Az emberiség rövid története c. 2011-es könyvét. Szenzációs könyv, a modern kor Bibliája, amivel nem a minőségét, sokkal inkább a jelentőségét akarom hangsúlyozni! Ha csak egy könyv van, amit még ebben a hónapban el akarsz olvasni, ez legyen!! Visszatérve a filmekhez: beismerem, hangulatfüggő vagyok a filmek választásánál is. Amikor fáradtan ülök le a kanapéra valami audiovizuálissal levezetni a napot, akkor bizony kevéssé kapok kedvet egy Oscarra jelölt drámához, pedig még év végééig ezen a téren is van bepótolni valóm. Ami a múlt héten összejött: két közepes romantikus vígjáték, Polanski Chinatown-ja, Pierce Brosnan és Jackie Chan emlékezetes akció-thrillere és egy film arról, hogy tényleg csak az öregszik meg, aki hagyja... 

The Jane Austen Book Club (2007) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Robin Swicord - IMDb: 6,8/10; My rating: 5/10
Öt nő és egy férfi találkozik időről időre, hogy megvitassa a kiváló írónő, Jane Austen műveit. A napjaink Kaliforniájában élő klub tagjai lassan ráébrednek arra, hogy bár két évszázad eltelt azóta, és egy óceán választja el őket Angliától, a népszerű írónő regényeinek hősei, Emma, Mr. Darcy és a Bennet-lányok valójában ugyanolyan problémákkal, szívfájdalmakkal és érzésekkel küszködnek, mint ők. Az elvált Sylvia, az idősödő Bernadette, a félrelépésről fantáziáló Prudie és a többiek a könyvekből és egymásból merítenek vigaszt, erőt és bölcsességet. ► Ment-e a Jane Austen könyvek által a világ elébb? A GDP-re gyakorolt hatás biztosan nem számottevő, azonban a korábbinál magasabb szintre emelte a romantikus irodalmat. A mai napig divatosak a Jane Austen történetek, dacára a 19. századi nyelvezetnek és a nem túl bonyolult történetnek, melyek mindig happy enddel érnek véget. Mi a titok? Az, hogy az emberi kapcsolatokról szólnak a történetek, amelyekben ábrázolt konfliktusok (szerelem, félreértés, családi problémák) időtállóak, mindenkivel megtörténnek élete során, csak más kontextusban. Például olyanokban, mint ebben a filmben. Könnyű kis romantikus kikapcsolódás, ami sajnos kicsit felszínes, de egy esti kikapcsolódásnak azért megfelel. igazából Jane Austen rajongóknak ajánlott...

Chinatown (1974) - Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Roman Polanski - IMDb: 8,2/10; My rating: 8/10
Jake Gittes a második világháború előtti boldog békeidők egyik rámenős magándetektíve. Nem makulátlan, nem viszi túlzásba az udvariasságot, de profi a szakmában, és ha kell, nem csak az eszét és a kapcsolatait használja, de az öklét is. A felső tízezer köreiből ritkán keresik meg ügyfelek, de most egy gazdag és gyönyörű asszony bízza meg azzal, hogy figyelje meg a férjét és bizonyítsa be hűtlenségét. A rutin-ügynek induló megbízatás halálos csapdákkal, intrikákkal, piszkos politikai játszmákkal és váratlan fordulatokkal teli kínos, kényelmetlen és életveszélyes napokat hoz a magándetektívnek. ► A film stílusa noir, hűen a 40-es évekhez visszahozza a sötét, realista műfajt, de már színesben. J.J. Gates nyomozó szerepében, az akkor még csak az Easy Riderből ismert Jack Nicholson. Karaktere cinikus, magányos, éleseszű, sokat bagózó tipikus noir hős. A film erőssége mégis a forgatókönyv, remekül megírt, csavaros és nem kevésbé reflektál a korra is amiben készült. Ha kitekintünk, hogy az USA-nak milyen volt a belpolitikai helyzete a 70-es években, ez a film tökéletes belefér. A Nixon féle Watergate-botrány és a vietnámi háború megtépázta az amerikai népet, az emberek hite elveszett a vezetőikben, mindenki sáros, mindenki gonosz volt, komor és bús volt ez az időszak, tele indulattal, elfojtott haraggal. Van esélye az egyénnek változtatni ezen? A film e tekintetben nem túl pozitív... 

Sliding Doors (1998) - Comedy, Drama, Fantasy, Romance - Dir.: Peter Howitt - IMDb: 6,8/10; My rating: 5/10
A film egy kicsit a sorsról, egy kicsit az időről és nagyon a szerelemről szól! Napjainkban, amikor annyi a véletlen találkozás, és folyamatosan válaszutak előtt állunk, néhány perc egy nő és egy férfi egész életét megváltoztathatja... Helen, a menő londoni menedzser életében eddig minden tökéletes volt. Érdekes munka és egy izgalmas barát, a regényíró Gerry, aki nem mellesleg kitűnő szerető. Ám amikor Helen-t váratlanul kirúgja a főnöke és ezért a szokásosnál hamarabb ér haza, élete furcsa fordulatot vesz. De mi történik, ha lekési a metrót és még ki is rabolják? ► Ebben a romantikus vígjátékban mindkét helyzet kérdéseire választ kapunk. Nem igazán tudom jól megítélni Gwyneth Paltrow tehetségét, mert ugyan egyáltalán nem tartom őt rossz színésznek, de eddig még egyik filmben sem - ahogy ebben sem - láttam őt emlékezetes alakítást nyújtani. Nem játszik változatos szerepekben, csak ilyen romantikus drámákban vagy vígjátékokban, ahol rendszerint a "kedves lány" karakterét bízzák rá. A film az általa formált szereplőkről szól, de a kettő között sincs semmi különbség, csak a cselekmányszál különbözősége alakítja eltérő irányban a történet folyamát. Ami talán kiemeli valamennyire Howitt munkáját a vérbeli és éppen ezért meglehetõsen hiteltelen romantikus-komédiák közül, az a film életszerûsége. Könnyed nevetgéléshez túl fajsúlyos, maradandóbb élményszerzéshez azonban Howittnak mélyebben kellett volna szántania.

The Foreigner (2017) - Action, Crime, Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Martin Campbell - IMDb: 7/10; My rating: 8/10
Quan Londonban egy kínai étterem tulajdonosa. Egy bombamerényletben, amit a Valódi IRA nevű terrorcsoport követ el, elveszíti lányát. Mivel felesége meghalt, és két gyermeke is gyilkosság áldozata lett évekkel ezelőtt, mindent feladva a merénylők nyomába ered. Látóterébe kerül Liam Hennessy miniszterelnök-helyettes, ex-IRA tag, akit kemény módszerekkel helyez nyomás alá a gyilkosok nevének kiadása végett. ► The Foreigner nem az előzetesek által sejtetett Elrabolva- vagy John Wick-féle szögegyszerű darálás, hanem Brosnan karaktere köré fűz egy szövevényes politikai thrillert. Számomra egy olyan váratlan élménnyé "fajult", aminél nem kell az agykikapcsolás kompromisszumát megkötni, gagyiságok és idiótaságok nélkül képes lekötni két órára. Brosnant mostantól csak ilyen szerepekben akarom látni - főleg, hogy a héten kellett újranéznem a 2008-as Mamma Mia!-t -, tökéletes volt a szerepében! ...és hát Jackie Chan, az egyetlen akciósztár 60 éves kor felett, aki még nem érett meg a nyugdíjazásra. A film nem világmegváltó, de most kapott tőlem egy plusz pontot, hogy emlékezzek rá, milyen is egy egyszerű, de jól átgondolt akciómozi. 

Tag (2018) - Comedy - Dir.: Jeff Tomsic - IMDb: 6,6/10; My rating: 6/10
A történet öt gyerekkori jó barátról szól, akik elkezdték a mindenki által ismert fogócska nevezetű játékot és több mint harminc év elteltével minden év májusában még mindig űzik. Hoagie, ki fejébe vette, hogy mindenáron elkapja Jerryt a bandából, (akit eddig még soha senkinek sem sikerült) újra összetrombitálja a csapatot. Mondván hogy új, tuti biztos terve van, ahol nem menekülhet verhetetlen társuk: mégpedig Jerry esküvője! ► A film pontosan úgy prezentálja a fogócskát, ahogy egyrészt a játszó gyermekek élik meg, másrészt ahogy a főszereplők: kemény, élet-halál küzdelemként, ahol a menekülés és a fogóvá válás elkerülése jelent mindent. A legtöbb ilyen szituáció akciófilmszerű jelenetekként elevenedik meg, szigorú belső monológokkal, lassításokkal, alaposan megkoreografált mozdulatokkal és profi taktikázással. Kifejezetten nagyot dob az élményen az is, hogy Jerryt Jeremy Renner alakítja, akit bőven láthattunk már akciófilmekben. És bár sok hiábája van a filmnek - nem igazán erős dialógusok, kissé üres karakterek, rossz vágás stb. -, Jeff Tomsic első rendezése mégis egy könnyed és szórakoztató, lazulós estékre szabott alkotás, amely a gyermeki játékosságot, és a gyerekes humort helyezi előtérbe. „Nem azért nem játszunk, mert öregszünk, hanem azért öregszünk, mert már nem játszunk.” 

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
10 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w40

Közzétette biropsze, 2018-10-10 07:31

Ez volt - bizonyos értelemben teljesen véletlenül - a szerelmi háromszögek hete... Elővettem még két hatvanas évekbeli klasszikust és kivégeztük a How to Get Away with Murder 3. évadát is...

5 to 7 (2014) - Comedy, Drama, Romance - Dir.: Victor Levin - IMDb: 7,1/10; My rating: 6/10
Brian, a feltörekvő ifjú író találkozik Arielle-lel, az egyik New Yorkban dolgozó francia diplomata kifinomult feleségével. Bár az asszony idősebb nála, és két gyermek anyja, Brian belehabarodik és viszonyt kezdenek. A kapcsolatukat azonban rossz szemmel nézik a fiatalember hagyományos értékrendet valló szülei. A gondok akkor kezdődnek, amikor a szerelmes Brian többet szeretne a hotelben eltöltött egy-két pásztoróránál. ► "Tudod, az élet pillanatok gyűjteménye. Az a lényeg, hogy minél több jó pillanatod legyen." A nyílt kapcsolatokat mindig úgy magyarázzák, hogy a pár mindkét fele (szexuális) szabadságot akar adni a másiknak, biztosítva ezzel azt a társának, hogy tényleg boldoggá akarja őt tenni a házasságukban is. Ez azonban soha nem csak egy "sima" swinger klubbos szabadjegy vagy egy alkalmi prosti, hanem egy érzelmekkel teli másik kapcsolat, ami persze determinálja a konfliktust... Szóval számomra érthetetlen az alapszintu, ráadásul a Bérénice Marlohe és szegény Anton Yelchin között sem működött az a bizonyos kémia, pedig az alakításokkal egyik esetben sem volt probléma. Ennek ellnére az aktuális hangulatom és talán a körülmények miatt, de sokkal jobban élveztem a filmet, mint gondoltam. A cselekmény szépen formálódott és voltak benne keserédes és valóságszerűen romatikus pillanatok is... 

Il buono, il brutto, il cattivo (1966) - Western - Dir.: Sergio Leone - IMDb: 8,9/10; My rating: 9/10
A polgárháború idején sajátos módját választja a pénzkeresetnek a mexikói Tuco és társa, Joe, akit Szőkének neveznek. A Tuco fejére kitűzött vérdíjak begyűjtéséből élnek. Szőke leszállítja a banditát a seriffnek, majd megmenti az akasztófától. Azután jöhet a következő város. Az üzlet virágzik, ám a két fickó összemarakodik az osztozkodásnál. A sivatagban egy kirabolt pénzszállító kocsira bukkannak, ám amikor Tuco le akar számolni társával, kiderül, hogy a haldokló tiszt elmondta Szőkének, hol rejtették el az aranyat... ► Hát van nagyobb western klasszikus Sergio Leone 1966-os, a legendás Dollár-trilógia befejező részénél? Ha van is, azt is biztosan Leone rendezte, aki született olasz létére tökéletesen megértette és visszaadta a Vadnyugat lényegét. Persze az is lehet, hogy a Vadnyugatnak teljesen más a lényege, de nekünk az a verzió tetszik igazán, amit Leone tálal fel itt is, egy mosdatlan, erőszakos, de rendkívül izgalmas élet az örök határvidéken, telepesekkel, mexikói banditákkal, indiánokkal és persze gátlástalan szerencsevadászokkal. Itt minden a helyén van, izgalmas és fordulatos történet, közel sem kliséhalmaz forgatókönyv, Ennio Morricone fantasztikus zenéje, kiváló színészi alakítások, jó kezdet, még jobb folytatás, simán zseniális befejezés.

Professor Marston and the Wonder Women (2017) - Biography, Drama - Dir.: Angela Robinson - IMDb: 7,1/10; My rating: 7/10
A harvardi pszichológus, Dr. William Moulton Marston története, aki megalkotta Wonder Woman karakterét – egy olyan ikonikus szuperhőst létrehozva ezzel, akinek eredettörténete talán érdekesebb is, mint bármi, amivel a róla szóló képregényekben találkozhatunk. ► A film valójában nem Wonder Women, mint képregényhős megalkotásáról szól, sokkal inkább Dr. William Marston életének utolsó évtizedéről, melynek során egyre nyiltabban kűzdött a szellemi és erkölcsi szabadságért, az érzelmeik nyílt felvállalásáért. A visszaemlékezést Marston szájából hallhatjuk a mű kereteként szolgáló kihallgatás során, ahol a professzornak a képregényét ért vádak ellen kell érvelnie: meg kell cáfolnia, hogy Wonder Woman nem erőszakos és perverz, sokkal inkább talpraesett és erős még a férfiak világában is. Számos párhuzam és metafóra a valóság és a képregény világa között... Luke Evans, Rebecca Hall és Bella Heathcote pazar alakítást nyújt, a film hangulata, tempója is teljesen rendben van. Aki esetleg látta Bill Condon Kinsey (2004)-jét, akkor ebben az esetben is hasonlót láthat... 

How to Get Away with Murder: Season 3 (2017) - Crime, Drama, Mystery, Thriller; My rating: 7/10
Annalise Keating a philadeplhiai egyetem jogi karának professzora. A nő "Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot" címen meghirdetett kurzusán korábbi eseteit mutatja be diákjainak, melyek igencsak lázba hozzák a fiatal hallgatókat. Keating ráadásul azt is felajánlja, hogy a kurzus legjobb hallgatóit felveszi a csapatába. A professzor és fiatalokból álló csapata rejtélyes gyilkossági ügyekbe keveredik. ► Az epizódonkénti esetek elhagyásával ebben az évadban kizárólag a központi szállal foglalkoztak. Egy kulcsszereplőtől búcsúztunk, másrészt Annalise sorsa is váratlan fordulatot vett, az eddigi legkeményebb helyzetbe sodródott... Az események messze nem kiszámíthatóak, de néha már olyan érzésem volt, mint a Lost sokadik évadában, hogy az újabb és újabb húzások mögött nincs egy előre kidolgozott koncepció, csak az újabb "kötelező" csavar, amit majd utólag igyekeznek összefűzni és magyarázni az eddigiekkel. Az évad zárása azonban nem sikerült rosszul, és bár egy percig sem unatkoztam, azért az írók maguknak is feladták a leckét ezzel a megoldással...

Disobedience (2017) - Drama, Romance - Dir.: Sebastián Lelio - IMDb: 6,6/10; My rating: 8/10
Ronnit (Rachel Weisz), a sikeres New York-i fotós visszatér a londoni ortodox zsidó közösségbe, ahol felnőtt, miután meghal az apja, a helyi főrabbi. A nő gyerekkori barátainál, Dovidnál (Alessandro Nivola) és Estinél (Rachel McAdams) köt ki, akikről még azt sem tudja, hogy összeházasodtak. Az pedig már kezdettől fogva egyértelmű, hogy Ronnit gyakorlatilag elmenekült (méghozzá jó okkal) ebből a világból, és hogy Estivel és Doviddal is akadnak lezáratlan ügyei. ► Lelio részben a szerelmi háromszög feszültségére építkezik, részben a két világnézet szembenállására, ami a közösség ultrakonzervatív, fundamentalista vallásossága, illetve Ronnit liberális, kozmopolita életstílusa között feszül - ami egyébként nem kis részben a gyerekkorában szerzett sebekből is táplálkozik. A Disobedience narratívája jóformán nem is áll másból, mint ahogy ezek a régi sérelmek, szerelmek, konfliktusok a felszínre bugyognak, és észrevehetetlen, de annál mélyebb töréseket okoznak a közösség és a szereplők életének rendjében. Szépen végigvitt a karakterfejlődés, a kapcsolatok nehéz kűzdeleme, a jelenben és a múltban. A végével nem vagyok maradéktalanul elégedett, de nagyon csalódott sem...

Leave No Trace (2018) - Drama - Dir.: Debra Granik - IMDb: 7,3/10; My rating: 5/10
Will (Ben Foster), valamint 13 éves lánya, Tom (Thomasin McKenzie) szinte teljesen elszigetelve élnek a társadalomtól egy portlandi parkban, akik csak a legalapvetőbb élelmiszerek és egyéb ellátmányok merészkednek be a városi civilizáció forgatagába. Az apa-lánya páros senkit nem zavarva és senkitől sem zavartatva élik a saját kis nomád életüket mindaddig, ameddig egy futó véletlenül ki nem szúrja őket és értesíti a helyi szociális intézményeket... ► Egyrészt ott van a civilizációból való kivonulás, a kalandos utazások különbözői motívumai, vagy éppen a már emlegetett felnőtt férfi - fiatal lány (apa-lánya) dinamika, amit mostanában előszeretettel lőnek el a Marvel moziktól kezdve (Logan) a független alkotói filmekig (Sosem voltál itt). Ám az igazi baj nem azzal van, hogy Debra Granik ismerős alapokra építkezik, hanem azzal, hogy látványosan nem tud, vagy ami még rosszabb, nem is akar mit kezdeni nagyon sok elemmel. A cselekményvezetés ennek következtében meglehetősen vontatott. A film pedig bár nagyon "gondolatébresztőnek" akart mutatkozni és előzetesen lehetett is volna azt várni, hogy a megtépázott lelki világokban, sorsokban fogunk elmélyedni, a problémák felskiccelésén túl nem igazán tudott többet állítani ezúttal Debra Granik.

Ant-Man and the Wasp (2018) - Action, Adventure, Sci-Fi - Dir.: Peyton Reed - IMDb: 7,3/10; My rating: 6/10
A Marvel Studios új filmjében az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményeit követően Scott Lang kénytelen viselni döntései következményeit szuperhősként és apaként egyaránt. Próbál egyensúlyozni a magánéletében és a Hangyaként reá nehezedő felelősséggel, ám mikor Hope van Dyne és Dr. Hank Pym felkeresi, újabb küldetésre indul. A Darázs személyében társat is kap, így csapatban derítenek fel súlyos titkokat a múltból. ► Thanos univerzumrengető monodrámája után a Marvel fejesei is érezhették, kell ide még valami, mielőtt az egész, könnyedségéről és humoráról híres moziverzum túl komollyá és súlyossá válna. A két rovar kalandja pont olyan, amilyenre számítani lehetett: színes, komolyanvehetetlen, ártalmatlan folytatás az amúgy is talán legsúlytalanabb Marvel-szuperhősnek. Nem rossz popcorn-film, és nem is unalmas A Hangya és Darázs, de a közmondásos hangya helyett a tücsök igyekezete érződik inkább rajta: tét nélküli, megúszós, kissé ötlettelen komédiázás. 

Le samouraď (1967) - Crime, Drama, Mystery, Thriller - Dir.: Jean-Pierre Melville - IMDb: 8,1/10; My rating: 6/10
Jeff Costellót ellentmondásos személyiség, akinek egy rendkívüli tulajdonsága van: páratlanul gyorsak a reflexei. Mielőtt elindul az éjszakai mulatóba, gondosan alibit szerez magának. A bárban nem találkozik senkivel. Háromszor húzza meg a ravaszt és a férfi holtan esik össze. Jeffet a rendőrség letartóztatja, de később bizonyíték hiányában kénytelen elengedni. Gondjait szaporítja, hogy megbízója úgy dönt, nem fizet, sőt inkább végez vele. A terv végül is nem sikerül, így Jeff még egyszer visszamegy a mulatóba. Tudni szeretné, ki akarta eltenni láb alól a tulajt. Újabb munkát ajánlanak neki, és érzi, szorul körülötte a hurok... ► Melville rajongott az amerikai film noirokért és gengsztermozikért, azok eszközeit (ballonkabát, puhakalap, hatalmas autók) már korábbi filmjeiben is sikerrel alkalmazta. A szamurájban mindezeket a külsőségeket egy, a Távol-Kelethez kapcsolt életfelfogással ötvözi, és ebből egy nagyvárosi harcos sajátos becsületkódexét kerekíti ki, melyben a vágyakról való lemondás, az önfegyelem és a szakmai alázat a zsinórmérték. Nem vagyok a kevés vágás, hosszas jelenetek kedvelője, és valahogy hiányzott a feszültség, az izgalom a karakterekért, vagy a lebukás kockázata miatt. Ez a francia darab kevésé érintett meg, viszont jelentős hatással volt későbbi olyan remek darabokra, mint pl. Luc Besson Leonja vagy Jim Jarmusch Szellemkutyája. Inkább ez utóbbiakat ajánlanám megnézésre.

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 
02 Oct

FILMAJÁNLÓ - 2018w39

Közzétette biropk, 2018-10-02 19:51

Sorozatokat faltunk a héten, így csak 2 filmre futotta. Ezek viszont jó választásnak bizonyultak...

Eye in the Sky (2015) - Drama, Thriller, War - Dir.: Gavin Hood - IMDb: 7,3/10; My rating: 7/10
Katherine Powell ezredes egy titkos drón missziót vezet, melynek célja, hogy elfogjanak egy terroristacsoportot a kenyai Nairobiban. Amikor Powell megtudja, hogy a csoport tagjai öngyilkos merényletet terveznek, a terroristák likvidálása mellett döntenek. Egy drónpilóta sikeresen beméri a radikálisok búvóhelyét, azonban egy kilenc éves kislány is tartózkodik a műveleti területen. Powell felveszi a kapcsolatot a politikusokkal és az ügyvédekkel, hogy hozzák meg a helyes döntést. ► A film akár egy színházi kamaradarab is lehetne Helen Mirren, Aaron Paul és Alan Rickman főszereplésével, ami folyamatosan küzd a látszólag egyáltalán nem a filmvászonra való koncepciójával. Láttunk már ilyet (lásd Tizenkét dühös ember, Tortúra, A fülke, Élve eltemetve stb.), de a filmen mégis izgalmasan és jól ötvözik az irányítóhelységben és a "terepen" zajló eseményeket, dilemmákat, amik igencsak aktuális és módszeres elemzése a modern hadviselésnek és a politikai játszmáknak. Egy közhelyeket és giccses túlfűtottséget nélkülöző európai film, amely egyértelmű verdiktek helyett elgondolkodtat, és ránk bízza a tanulságok levonását.

Incendies (2010) - Drama, Mystery, War - Dir.: Denis Villeneuve - IMDb: 8,2/10; My rating: 7/10
Mikor Lebel közjegyző (Rémy Girard) ismerteti a Kanadában élő Jeanne-nal (Melissa Désormeaux-Poulin) és Simonnal (Maxim Gaudette) anyjuk, Nawal Marvan (Lubna Azabal) végrendeletét, az ikrek megdöbbennek: egy-egy borítékot kell kézbesíteniük sosem látott családtagjaiknak Libanonba. Az egyiket rég halottnak hitt apjuknak, a másikat a testvérüknek, akinek létezéséről eddig nem is tudtak. ► Denis Villeneuve 2010-es Oscar-jelölt filmjében a két testvér oknyomozása a kevésbé izgalmas szál a történetben. A különböző idősíkokban érzékletes képsorokkal felfejtett múltbeli borzalmak, a 70-es évek közel-keleti vallási-etnikai konfliktusának bemutatása és az ezt átélő nő egyéni drámája az, ami igazán erősre sikerült a filmben. A nagy csavar nem is igazán a történetben van, arra számos utalást kapunk már a film elejétől kezdve, hanem a műfajváltásban van: a realista történet, ami görög tragédiává fajul. Fájdalmas és elgondolkodtató...

***

Az elmúlt hét fontosabb filmbemutatói együtt: filmselect youtube-channel.
A fenti pontszámok értelmezéséhez a saját skálám: értékelés.
Az eddigi összes IMDb értékelésem: my ratings.
Amit pedig a pontozáshoz időként használni szoktam: scoring.
 

Oldalak